The Holy See
back up
Search
riga

Üzenet a kommunikáció 38. világnapjára
 

II. János Pál pápa
2004. május 23.

 


Kedves Testvéreim!

1. A média kommunikációs lehetőségeinek hihetetlen növekedése és fokozódó elérhetősége rendkívüli módon magával hozza nem csupán az egyén, hanem a családok életének gazdagodását is. Ugyanakkor napjainkban új kihívások előtt is állnak a családok, amelyek számára a tömegtájékoztatási eszközök oly különböző és gyakran ellentétes üzeneteket közvetítenek. A 2004-es Kommunikációs Világnapra választott téma: „A média a családban: kockázat és gazdagság” nagyon időszerű, mivel annak józan megfontolására szólít fel bennünket, hogyan is használja a család a médiát, és hogyan bánik a média a családdal és a családot érintő gondokkal.

Az idei téma mind a médiában dolgozókat, mind a befogadókat emlékeztesse arra, hogy minden kommunikációnak van erkölcsi dimenziója. Maga az Úr Jézus mondta, hogy a szív gazdagságából szól a száj (vö.: Mt 12,34-35). Az emberek által kimondott szavak és a hallani kívánt üzenetek által növekszik vagy csökken a kommunikáció erkölcsi nagysága. Ebből következik, hogy a média használatában igen fontos a bölcsesség és a megkülönböztetés a kommunikáció szakemberei, a szülők és nevelők részéről, mivel döntéseik erősen befolyásolják a gyermekeket és a fiatalokat, akikért felelősek, és akik végső soron a jövő társadalmát fogják alkotni.

2. Hála a kommunikációs piac példátlan kiterjedésének az elmúlt évtizedben, világszerte a családok, még a szerényebb módon élők is, otthonaikban sokféle médiaforráshoz juthatnak hozzá. Ennek következtében gyakorlatilag korlátlan lehetőségük van az információhoz jutáshoz a neveléshez, a kulturális képzéshez, sőt a lelki növekedéshez is – olyan lehetőségekhez tehát, amelyek messze meghaladják mindazt, amihez korábban a családok többsége hozzáférhetett.

Ugyanakkor a média abban a helyzetben van, hogy képes súlyos kárt is tenni a családokban azáltal, hogy nem megfelelő, sőt torz életképet közvetít az életről, a családról, a vallásról és az erkölcsről. Ezt a hatalmat, amely vagy védelmezi, vagy lábbal tiporja az olyan hagyományos értékeket, mint a vallás, a kultúra és a család, világosan látta a II. Vatikáni Zsinat, amikor így fogalmazott: „a kommunikációs eszközök helyes használatához alapvető, hogy a média használói mindannyian tisztában legyenek az erkölcsi rend alapelveivel, és készek legyenek azok alkalmazására” (Inter mirifica 4.). A kommunikáció minden formáját az igazság és az emberi személy méltósága iránti tiszteletnek, mint etikai kritériumnak kell áthatnia.

3. Ez a megállapítás különösen is érvényes a formára és módra, miképpen foglalkozik a média a családdal. A házasságról és a családi életről egyrészt érzelmes hangvételben esik szó, ugyanakkor mégis reálisan, szimpatikusan, a szeretet erényének, a hűségnek, a megbocsátásnak és a nagylelkű önátadásnak nagyrabecsülése által. S ez igaz a média adásaira is, melyek főként a házastársi és a családi életben kétségtelenül megtapasztalható hibákról, feszültségekről, konfliktusokról, rossz döntésekről, sértésekről szólnak, és erőfeszítéseket tesznek a jó és a rossz, a valódi szeretet és alternatíváinak megkülönböztetésére, és rámutatnak a családnak, mint a társadalom alapjának pótolhatatlan fontosságára.

Ugyanakkor a családot és a családi életet túl gyakran nem megfelelő módon mutatják be a médiában. Kritikátlanul mutatják be a hűtlenséget, házasságon kívüli szexuális életet, a házassági szövetség erkölcsi és a lelki dimenzióinak hiányát, eszményítve néha a válást, a fogamzásgátlást, az abortuszt és a homoszexualitást. Az ilyen ábrázolási mód ellenséges a házassággal és a családdal szemben, és káros a társadalomra nézve.

4. Ahhoz, hogy a média ne kockáztassa a családok jólétét, nagyon komolyan kell venni a kommunikáció etikai dimenzióját, és gyakorlati kezdeményezéseket kell tenni annak érdekében, hogy a kommunikációnak ez a nagyhatású eszköze a gazdagodás forrása maradhasson. Sajátos felelőssége van ezen a téren első sorban a kommunikátoroknak maguknak, a közélet szereplőinek és a szülőknek.

VI. Pál pápa rámutatott arra, hogy a hivatásos média szakembereinek „ismerniük kell és tiszteletben kell tartaniuk a család igényét, és ez időnként valódi bátorságot és mindenkor igen nagy felelősségérzetet kíván tőlük.” (Kommunikációs Világnap 1966). Nem könnyű ellenállni a szekularizált ideológiák nyomásának és a hasonulás kísértésének, azonban ez a felelős médiaszakemberek útja. Nagy a tét, hiszen a család értéke elleni minden támadás az emberiség valódi java elleni támadás.

A közéleti szereplőknek kötelességük, hogy magasra emeljék a házasság és a család eszményét a társadalomban. Ehelyett azonban sokan elfogadják és követik bizonyos szabadelvű csoportok érveit, kiállnak olyan gyakorlat mellett, amely a család krízisét növeli és gyöngíti a házasság igazi eszményét. A cenzúra visszaállítása nélkül igen szükséges, hogy a közélet szereplői határokat szabjanak, és eljárásmódokat alakítsanak ki annak elérésére, hogy a média ne cselekedhessen a családok java ellen. A családok képviselőinek részt kell venniük ebben a folyamatban.

A média és a közélet területén olyan eljárásmódokat kell kidolgozni, melyek nemzeti és nemzetközi szinten lehetővé teszik a média forrásaihoz való egyenlő hozzájutást, s amelyek mégis tiszteletben tartják a hagyományos kultúrák integritását. Nem szabad, hogy a média az egészséges családi és a hagyományos kulturális értékek ellenségeként lépjen fel, ezt a globalizáció folyamatának tüntetve fel, és a fogyasztói társadalom szekularizált értékeivel akarja helyettesíteni.

5. A szülők kötelessége, – akik gyermekeiknek első és legfontosabb tanítói, – hogy elsőként tanítsák őket a média használatára is. Rá kell, hogy neveljék gyermekeiket a média „mérsékelt, kritikus, éber és okos használatára” otthonaikban. (Familiaris Consortio 76). Amennyiben ezt következetesen megteszik a szülők, a családi élet gazdagodni fog. Még kisgyermekeket is meg lehet tanítani a médiával kapcsolatos fontosabb leckékre: arra, hogy olyanok készítik az adásokat, akik mindenáron el akarják adni az üzenetüket, hogy ezek az üzenetek gyakran valaminek a megtételére akarnak rávenni, valaminek a megvásárlására, egy bizonyos magatartás kialakítására, - s ez nem éppen a gyermek javát szolgálja az erkölcsi igazság szemszögéből, hogy egy gyermeknek nem kell kritikátlanul elfogadnia és utánoznia mindazt, amit a média tálal.

A szülőknek ugyanakkor kötelességük szabályozni is otthonukban a média használatát. Ez azt jelenti, hogy tervezni és szabályozni kell a média használatát, szigorúan korlátozni kell a gyermekek erre fordított idejét, helyébe családi eseményeket kell szervezni, bizonyos médiákat egészen ki kell zárni, másokat pedig alkalmilag az egyéb családi események kedvéért. Mindenekelőtt adjanak jó példát a szülők gyermekeiknek a média megfontolt és gondos használatára. Gyakran segítség lehet más családokhoz csatlakozva tanulmányozni és megbeszélni a média kiváltotta nehézségeket és lehetőségeket. A családok beszéljenek nyíltan a producerekkel, a közélet képviselőivel arról, hogy mit kedvelnek és mit nem.

6. A társadalmi méretű kommunikációban a médiának mérhetetlenül jelentős szerepe lehet az egészséges emberi, családi értékek terjesztésében, hozzájárulva így a társadalom megújulásához. Tekintettel arra, hogy mekkora hatásuk van az eszmények terjesztésében és a magatartás befolyásolásában, a kommunikáció szakembereinek fel kell ismerniük erkölcsi felelősségüket, nem csak abban a vonatkozásban, hogy meg kell adniuk a családnak azt a támogatást, segítséget és bátorítást, ami módjukban áll, hanem azért is, hogy bölcsen, jó ítélőképességgel, becsületesen ábrázolják a szexualitást, a házasságot és a családi életet.

A média szívesen fogadott, mindennapi vendég igen sok családi otthonban. A Kommunikációnak ezen a Világnapján arra bátorítom a média szakembereit és a családokat, hogy ismerjék fel ennek az eszköznek páratlan lehetőségeit. Bárcsak mindenki, aki a kommunikáció területén dolgozik, felismerné, hogy valójában „egy olyan szellemi hatalomnak a szolgája és munkása, amely az emberiség örökségéhez tartozik, és mely azért van, hogy az egész emberiséget gyarapítsa” (1987. szeptember 15. Los Angeles, A média szakembereihez). Sok család talál a mindennapi közösségi élethez és szeretethez a médián keresztül bátorításra, támogatásra és inspirációra, sok fiatal sajátíthat el így erkölcsi értékeket, a média által fejlődhet a szolidaritás, a szabadság és a béke kultúrája.

2004. január 24. Szalézi Szent Ferenc ünnepén

 

II. János Pál pápa

 

© Copyright 2004 - Libreria Editrice Vaticana

 

top