The Holy See
back up
Search
riga

NEMZETKÖZI TEOLÓGIAI BIZOTTSÁG

KÖZÖSSÉG ÉS SZOLGÁLAT

Az Isten képére teremtett emberi személy*

(2004)

 

Előzetes megjegyzés

Bevezetés

I. fejezet: AZ EMBERI SZEMÉLY – ISTEN KÉPÉRE TEREMTVE

1. Az Isten képe a Szentírásban és a Szenthagyományban

2. Az Isten képe teológiájának modern kritikája

3. Az Isten képe a II. Vaikáni Zsinaton és a jelenlegi teológiában

II. fejezet: ISTEN KÉPÉRE: SZEMÉLYEK KÖZÖSSÉGBEN

1. Test és lélek

2. Férfi és nő

3. Személy és közösség

4. Bűn és üdvösség

5. Isten képe és Krisztus képe

III. fejezet: ISTEN KÉPÉRE: A LÁTHATÓ TEREMTÉS KISZOLGÁLÓI

1. Tudomány és tudás kiszolgálása

2. Felelősség a teremtett világért

3. Felelősség az a biológiai integritásáért

Összefoglalás

 

*Előzetes megjegyzés

 

„Az Isten képére teremtett emberi személy” témáját tanulmányozta a Nemzetközi Teológiai Bizottság. Ennek a munkának az előkészítésére egy albizottságot hoztak létre, melynek tagjai voltak: a dominikánus Joseph Augustine Di Noia atya, mons. Jean-Louis Brugučs püspök úr, mons. Anton Strukelj, Tanios Bou Mansour maronita atya a Libanoni Rendből, Adolphe Gesché atya, mons. Willem Jacobus Eijk püspök úr, Fadel Sidarouss és Shunichi Takayanagi jezsuita atyák.

Az általános viták az albizottság számos összejövetelén folytak, majd ugyanezen Nemzetközi Teológiai Bizottság plenáris ülései alatt, amelyeket Rómában tartottak 2000-től 2002-ig. A jelen szöveget sajátos formában fogadták el a Bizottság tagjainak írásbeli szavazásával, majd elnöke, J. Ratzinger bíboros, a Hittani Kongregáció prefektusa elé terjesztették, aki megadta az engedélyt a nyilvánosságra hozatalához.

 

Bevezetés

1. A tudományos ismeretek és a technológiai kapacitások robbanásszerű növekedése a modern korban jelentős eredményeket hozott az emberi nemnek, ugyanakkor nehéz kihívások elé is állítja azt. A világegyetem mérhetetlenségéről és ősiségéről szerzett ismereteink fényében immár kevéssé jelentősnek és biztosnak tűnik benne az ember helyzete és jelentősége. A technológiai fejlődés jelentősen megnövelte a természet erőinek ellenőrzésére és irányítására szolgáló kapacitásunkat, de ugyanakkor véget vetett annak, hogy váratlan és talán ellenőrizhetetlen hatást gyakorolhassunk a környezetünkre és magára az emberi nemre.

2. A Nemzetközi Teológiai Bizottság a következő elmélkedést nyújtja az Isten képéről szóló tanításról, hogy ilyen kihívásokkal szemben ráirányítsa a reflexiót az emberi lét jelentésére. Ugyanakkor az emberi személynek a világegyetemen belüli pozitív szemléletét szeretnénk bemutatni, amint azt a tanítóhivatal legújabban felfedezett témája nyújtja nekünk.

3. Az Isten képéről szóló tanítás, főleg a II. Vatikáni Zsinattól kiindulva, egyre nagyobb jelentőségre tett szert a Tanítóhivatal tanításában és a teológiai kutatásban. Azt megelőzően, különböző okok miatt, az Isten képéről szóló teológiát néhány modern nyugati teológus és filozófus árnyékban hagyta. A filozófiában maga a „kép” fogalma súlyos kritikák tárgya volt, amelyek a megismerésnek azokból az elgondolásaiból származtak, amik vagy privilegizálták az „idea” szerepét a kép hátrányára (racionalizmus), vagy pedig a tapasztalatot tekintették az igazság végső kritériumának, anélkül, hogy a kép szerepére utalást tettek volna (empirizmus). Léteznek továbbá olyan kulturális tényezők – mint a világi humanizmus befolyása, valamint a legújabb időkben a képek árasztása a média által –, amelyek nehézzé tették egyrészt annak állítását, hogy az emberi az istenire irányul, másrészt a képre való ontológiai hivatkozást, pedig mindkettő lényeges előfeltétele az Isten képe bármiféle teológiájának. A nyugati teológia kebelén belül az ennek a témának tulajdonított súlyos hiányosság magyarázható az olyan bibliai magyarázatok fényében, amelyek a képeket készítő tilalom folytonos érvényességét emelték ki (vö. Kiv 20,3-4), vagy pedig egy hellenisztikus hatást eredményeztek ennek a témának a Bibliában való feltűnésére.

Csak a II. Vatikáni Zsinat előestéjén kezdték a teológusok felfedezni ennek a témának a termékenységét a keresztény hit misztériumainak megértése és artikulációja céljából. A zsinati dokumentumok ténylegesen kifejezik és ugyanakkor meg is erősítik ezt a jelentős fejlődést a 20. század teológiájában. Az Isten képe témája iránti növekvő érdeklődés irányvonalában, amit a II. Vatikáni Zsinatot követően is tapasztalni lehet, a Nemzetközi Teológiai Bizottság a következő lapokon meg kívánja erősíteni azt az igazságot, hogy az emberi személy az Isten képmására lett teremtve, hogy személyes közösségnek örvendjen az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel, és hogy bennük más emberekkel is, valamint hogy Isten nevében felelős tevékenységet fejtsen ki a teremtett világban. Ennek az igazságnak a fényében a világegyetem nem egyszerűen végtelennek és talán értelmetlennek tűnik számunkra, hanem inkább olyannak, mint ami a személyes közösség érdekében lett teremtve.

5. Amint a következő fejezetekben megpróbáljuk bemutatni, ezek a mély igazságok semmit nem veszítettek a jelentőségükből és súlyukból. Miután az Isten képének szentírási és hagyománybeli alapjait röviden felvázoltuk az 1. fejezetben, áttérünk az Isten képe teológiájának két nagy témájára. A 2. fejezetben megvizsgáljuk az Isten képét mint a szentháromságos egy Istennel való, valamint az emberi személyek közötti közösség alapját. A 3. fejezetben pedig az Isten képét mint a kormányzásban való részvétel alapját, amit Isten gyakorol a látható világra. Ezek a reflexiók egymás mellé állítják a keresztény antropológia fő elemeit és az etika, valamint az erkölcsteológia egyes elemeit, amint megvilágítja azokat az Isten képe teológiája. Teljesen tisztában vagyunk azoknak a tematikáknak a teljességével, amiket itt megpróbáltunk megközelíteni, ám ezeket a reflexiókat azért nyújtjuk, hogy magunkat is, olvasóinkat is emlékeztessük arra, milyen mérhetetlen az Isten képe teológiájának értelmező hatalma, éppen azért, hogy újra megerősítse a világegyetemre és az emberi élet jelentésére vonatkozó isteni igazságot.

 

top