|
|
|
|
|
Nemzetközi Teológiai Bizottság Megfontolások a Bizottság céljáról és módszeréről
A Nemzetközi Teológiai Bizottság első ülését Rómában, a "Domus Mariae"-ban tartotta október 6. és 8. között Eminenciás Francesco Šeper bíboros elnökletével. A 30 tagból 29 volt jelen. Célja az volt, hogy lehetővé tegye a tagok számára, hogy találkozzanak és felvegyék egymással a kapcsolatot; hogy pontosabb fogalmat alkossanak a Bizottság természetéről és céljáról; hogy megfogalmazzák véleményüket a tárgyalandó legégetőbb kérdésekről; hogy pontosítsák a munkamódszert, és hogy létrehozzák az első albizottságokat a munkához. A Bizottságnak VI. Pál pápa által az 1967-es Püspöki Szinódus kérésére létrehozott Statútuma megfogalmazza, hogy a Bizottság a Szentszék, és különösen a Hittani Kongregáció szolgálatára áll a nagyobb jelentőségű tanbeli kérdésekben. Nem része a fent említett Kongregációnak, de annak szabályaihoz tartja magát. Ugyanakkor a Bizottság elnöke maga a Hittani Kongregáció bíboros prefektusa. A Bizottság vizsgálódásainak eredményeit közvetlenül a Szentatyához továbbítják, bármiféle közvetítő nélkül, utána pedig átadják magának a Kongregációnak is. A Bizottság nem konkrét tanbeli kérdéseket tárgyal, mint amilyen egy könyv vagy egy cikk vizsgálata lenne, hanem alapvető hittani kérdéseket tanulmányoz, melyek ma nagyon fontosak az Egyház életében. Az ülésszak pszichológiai légköre kiváló volt. A teológusok együtt éltek három napig és a legnagyobb szabadságban tudtak eszmecserét folytatni. Ezt a szabadságot gyakorlattá tették. A szabadságnak és a testvéri bizalomnak ugyanez a légköre élt a tanulmányozási ülések folyamán is. A teológusok még az ülések elkezdése előtt megkaptak egy kötet, amely tartalmazta: Karl Rahner atya jelentését az olyan fő kérdésekről, melyeket szerinte a Bizottságnak meg kell vizsgálni; Monsignor Gerardo Philips jelentését a munka szelleméről és szervezési módszeréről; az egyes tagok egyéni véleményét a tárgyalandó kérdésekről és a munkamódszerről. A tanulmányozási ülések alatt a megbeszélés főleg a teológiai pluralizmusnak és a tanítóhivatalnak, valamint a jelenlegi feltételek közötti tényleges gyakorlásának problémájára összpontosult. Nem került sor kimerítő megbeszélésekre. Inkább arról volt szó, hogy tudomást szerezhettek a problémák egészéről. Amikor a teológusok ilyen kérdéseket tettek fel, arra törekedtek, hogy jobban megértsék a jelenlegi válságot az egyházban. Természetesen mindannyian elfogadták, hogy létezik egy jogos és szükséges pluralizmus, még a tanítóhivatal szintjén is. A vélemények változatossága az ilyen jogos pluralizmus pontos kiterjesztésében nyilvánul meg. Úgy tűnt, hogy néhány pontot el kell mélyíteni a hit és az Egyház egységek védelmének érdekében. Kísérlet történt annak felismerése, hogy ma az emberek hogyan fogadják a tanítóhivatal megnyilvánulásait. Látható volt, hogy a jelenlegi helyzet nehézzé teszi a tanítóhivatalnak, hogy feladatait gyakorolja, de az is látható volt, hogy ugyanez a teológusoktól nagyobb felelősségérzetet követel. Bebizonyosodott, hogy milyen nagy jelentősége van annak – mind a pluralizmus, mind a tanítóhivatal kérdésében –, hogy helyesen fogjuk fel a vallásos lelkiismeretnek, sőt mindenféle lelkiismeretnek a természetét és értékét, valamint annak történetiségét. Nyilvánvaló, hogy mindezek a problémák komoly érlelődést igényelnek, és hogy ennek az egyházhoz való feltétlen hűségben és korunk igényeinek teljes megértésében kell történnie. A Bizottság jövendő munkáinál betartandó módszertani előírásokat is kidolgozták, a tapasztalatra alapozva, különösképpen a II. Vatikáni Zsinat tapasztalataira, és ezek meglehetősen rugalmasok ahhoz, hogy megengedjék azokat a változtatásokat, melyek lassanként szükségessé válnak. Abból az anyagból, amit a Bizottság tanulmányozásra előterjesztett, jelenleg négy kérdést választottak ki 1. A hit egysége Ennek a négy témának a tanulmányozására négy albizottságot alakítottak. Az albizottságoké a feladat, hogy jelentős mértékben meghatározzák a témájukat. Egyéb témákkal majd később a későbbiekben foglalkoznak.
|
 |