The Holy See
back up
Search
riga

NEMZETKÖZI TEOLÓGIAI BIZOTTSÁG

A DOGMÁK ÉRTELMEZÉSE*

(1990)

 

 

BEMUTATÁS

1. Hogyan vetődik fel a probléma

2. A Nemzetközi Teológiai Bizottság munkája

3. A dokumentum alapvonásai

 

1. A PROBLEMATIKA

1. A filozófiai problematika

1. Az értelmezés alapvető problémája

2. A probléma aktualitásának két értelme

3. A hermeneutika különböző típusai

4. Az alapvető kérdés: az igazság a történelemben

2. A jelenlegi teológiai probelmetika

1. Az evangelizáció és az új evangelizáció részleges problémája

2. A teológiai hermeneutika elégtelen megoldásai

3. Az új megközelítések legitimitása és határai az elmélettel és gyakorlattal való kapcsolatban

 

2. A TEOLÓGIAI ALAPOK

1. A bibliai alapok

1. Hagyomány és a Szentírás értelmezése

2. Hermeneutikus perspektívák az Szentírásban

3. A hitvallás bibliai formulái

2. Az Egyház Tanítóhivatalának nyilatkozatai és gyakorlatai

1. A Tanítóhivatal nyilatkozatai a dogmák értelmezéséről

2. A II. Vatikáni Zsinat tanítása

3. Teológiai megjegyzések

4. A Tanítóhivatal gyakorlata

3. Alapvető szisztematikus reflexiók

1. A dogma az egyház paradósziszán belül

2. Az egyház tanítása (a dogmák teljesebb értelemben)

3. Dogmák a szó szoros értelmében

4. A dogmák teológiai jelentése

 

3. AZ ÉRTELMEZÉS KRITÉRIUMAI

1. Dogma és Szentírás

1. A Szentírás alapvető jelentése

2. A modern egzegézis krízise és eredményei

3. A II. Vatikáni Zsinat tanítása a Szentírás értelmezéséről

4. A Szentírás krisztocentrizmusa mint kritérium

2. A dogma a Hagyományban és az egyház közösségében

1. Elszakíthatatlan kapcsolat a Szentírás, a Hagyomány és az Egyház közössége között

2. Az egyetlen Hagyomány és a hagyományok sokasága

3. A dogmák értelmezése az egyház közösségében

4. A consesnsus fidelium szolgálatában

3. A dogma és a jelenlegi értelmezése

1. A jelenlegi értelmezés szükségessége

2. A jelenlegi értelmezés direktív princípiumai

3. A dogmatikus formulák maradandó értéke

4. A jelenlegi értelmezés kritériumai

5. J. H. Newman hét kritériuma

6. A Tanítóhivatal jelentősége a jelenlegi értelmezéshez

 

*A Nemzetközi Teológiai Bizottságnak ezt a dokumentumát S. E. Mons. Walter Kasper tübingeni egyetemi professzor, Rottenburg-Stuttgart-i püspök vezetésével készítette az Ambaum, Colombo, Corbon, Gnilka, Léonard, Nagy, de Noronha Galvâo, Peter, Schönborn e Wilfred professzorokból összeállított albizottság. Az 1988. október 3. és 8. között tartott plenáris ülésen vitatták meg, és „sajátos formában” fogadták az 1989-es plenáris ülésen. A Nemzetközi Teológiai Bizottság statútumának megfelelően Eminenciás Joseph Ratzinger bíboros úrnak, a Bizottság elnökének felhatalmazásával lett közreadva. Az eredeti szöveg német nyelvű. Az itt hozott szöveg (némi szerkesztési változtatásokkal) megtalálható: a CivCatt 141 (1990) II, 144-173.

 

BEMUTATÁS

1. Hogyan vetődik fel a probléma

Ha az ember számára a saját lényének, a történelemnek és a világnak az értelmezése mindig fontos problémát jelentett, a mi korunkban az értelmezés egy új, vagyis a hermeneutikai körzet dimenziójával szemben találjuk magunkat: a konkrét ember, mint mi is, soha nem tud mit kezdeni a tiszta objektivitással; a reális mindig bizonyos történelmi és kulturális összefüggésben létezik. Az akár pozitivista, akár antropocentrikus hermeneutika által tanulmányozott szubjektív és objektív közötti kapcsolatok problémája azt kockáztatja, hogy az emberi szubjektivitás félreértéséből egy ösztönzött szubjektivizmusba megy át. A kortárs teológia bizonyos irányzatai, amelyek a hermeneutikai mozgalomba illeszkednek, figyelmüket a dogmák értelmének problémájára koncentrálják, elfedve így a változatlan igazságuk kérdését. Így a felszabadítás teológiája és a radikális feminista teológia a hit értelmezését a társadalmi-gazdasági és kulturális faktorok szintjére helyezi; ennek következtében a szociális fejlődés és a női emancipáció válik azokká a kritériumokká, amelyek meghatározzák a dogmák értelmét.

A hermeneutika problémájának aktuális jelentősége indította a Nemzetközi Teológiai Bizottságot arra, hogy tanulmányozza azt, hogy a dogmák értelmezésének központi adatait úgy tegye világossá, ahogy azt a katolikus teológia felfogja.

 

2. A Nemzetközi Teológiai Bizottság munkája

Amint az az előző ötéves ciklusok folyamán megtörtént bizonyos, a Nemzetközi Teológiai Bizottság által tanulmányozott bizonyos tematikákkal kapcsolatban, a dogmák értelmezésének problémáját is több alkalommal a Bizottság elé tárták a negyedik ötéves ciklus kezdetétől. Walter Kasper professzort, aki akkor a Tübingeni Egyetemen tanított, jelölték ki az albizottság elnökének, amit megbíztak a probléma tanulmányozásával és a következő plenáris ülésen való megvitatás előkészítésével. Ratzinger bíborosnak, a Nemzetközi Teológiai Bizottság elnökének egyetértésével Kasper professzor így megalakította azt az albizottságot, amelynek minden tagja ki kellett hogy dolgozza a probléma egy-egy meghatározott pontját. Ő maga a „Mi a dogma? Történelmi és szisztematikus reflexiók” című tanulmányt fogalmazta meg, aztán pedig a séma következő megfogalmazásaiból állt össze az a dokumentum, amit most közreadunk. Az albizottság többi előkészítő tanulmánya a következő témákat tárgyalja: „A dogmák értelmezése az egyház Tanítóhivatala szerint Tridenttől a II. Vakikánumig” (Jan Ambaum professzor); „A dogmák értelmezésének status questionis-e” (Giuseppe Colombo professzor); „A dogma a Hagyományban és az egyház közössége” (Jean Corbon professzor); „Egy újszövetségi egzegéta tézisei a dogmák helyes értelmezéséről” (Joachim Gnilka professzor); „A modern hermeneutika, annak filozófiai hordereje és teológiai kihatásai” (André-Jean Léonard professzor); „A dogmák legitim értelmezésének aktuális problematikája” (Stanislaw Nagy professzor); „A hit hermeneutikája a felszabadítás teológiájában” (Henrique de Noroha Galvâo professzor); „A hit egysége és sokfélesége” (Cari Peter professzor); „Dogma és lelki élet” (Christoph von Schönborn professzor); „Dogma és inkulturáció” (Felix Wilfred professzor).

Az 1988-as plenáris ülés folyamán az albizottság minden tagja előtárta a maga közleményét, s a megvitatásuk egy egész héten keresztül tartott. A vitákból és az írásban benyújtott javaslatokból kiindulva, Kasper professzor, az albizottságtól segítséget kapva, elkészítette a szöveg tervét, amit többször átdolgoztak, végül pedig teljesen elfogadott sajátos formában az 1989 októberében tartott plenáris ülés.

 

3. A dokumentum alapvonásai

Az első részben a szöveg aláhúzza a történelem, vagyis a Hagyomány jelentőségét a dogma megértésében. A mai nyugati világban eljutottunk oda, hogy oly mértékben újraértelmezzük a jelent, hogy a múltat úgy tekintjük mint egy idegen valamit. Egy bizonyos hermeneutika megkísérli átlépni azt a különbséget, ami elválaszt bennünket a múlttól, és eltérő, gyakran reduktív formában jelenik meg. Ezeket le kell győzni, hogy eljussunk egy metafizikai hermeneutikához, amely arra a tényre alapozódik, hogy az igazság az emberi értelemben és az által nyilvánul meg. Mi tehát az igazság és a történelem közötti kapcsolat? Értelmünk minden lehatároltsága ellenére is azt gondoljuk, hogy létezik abszolút igazság. Léteznek egyetemes igazságok, amelyek mindig megőrzik értéküket.

Az értelmezés teológiai problémájával szembesülve az egyház abból az előfeltevésből indul ki, hogy az általa tanított kinyilatkoztatott igazság egyetemesen érvényes és a lényegében változatlan. Mindazonáltal nehézségek támadnak, amikor a dogmák olyan embereknek való átadásáról van szó, akik más kultúrák környezetében élnek, például afrikai vagy ázsiai kultúrában. Hogyan kell „értelmezni” hát a hitet? Egyesek radikális választ adnak: a hitet a marxizmus keretében kell értelmezni; vagy pedig az emancipáció egy bizonyos elgondolása adja a Biblia olvasásának kulcsát.

A dokumentum második része bemutatja, hogy a Szentlélekkel eltelt egyház hogyan tanúsítja a Kinyilatkoztatást. A dogmák története megvilágítja a Hagyomány megszakítatlan folyamatát. A szöveg tehát rámutat a Tanítóhivatal dogmákat értelmező nyilatkozataira (Trident, I. Vatikáni Zsinat, X. Piusz, XII. Piusz, VI. Pál), hogy aztán hosszabban elidőzzön a II. Vatikáni Zsinatnál. Kiemelést kap a teológiai megjegyzések fontossága. De Tanítóhivatal gyakorlata is, amely az új fejlődésekkel szemben bizonyos előzetes állásfoglalásokat értelmez (például a vallásszabadságra vonatkozót).

A dokumentum, amikor bemutat egy szisztematikus reflexiót a dogmáról a Paradósziszon belül, megmagyarázza, hogy a Hagyomány hogyan ad mélyebb értelmet az emberi nyelvezet szavainak és képeinek, amikor arra szolgál, hogy a hitet fejezze ki. A történelem folyamán az egyház semmi újat nem ad hozzá az Evangéliumhoz, de Krisztust új módon hirdeti. Az ilyen evangelizációban a dogmák helyét, mint azok teológiai értelmét is, ilyen értelemben kell felfogni.

A Szentírás használatának és értelmezésének vizsgálata a szöveg harmadik részében történik, melynek címe: „Az értelmezés kritériumai”. A dokumentum aláhúzza a Szentírás, a Hagyomány és az egyház közösségének egységét, hogy a dogmák értelmezését az egyházban tartsa. Az aktuális értelmezés szükségessége ma vitán felül áll. Arról van szó, hogy ki kell emelni az eligazító elveket. A dokumentum aláhúzza a dogmatikai formulák maradandó értékét, de javaslatokat nyújt az értelmezésük megújítására is. A dogmák fejlődése megítéléséhez a J. H. Newman által adott kritériumok nyújtanak segítséget. Ezen a ponton a dokumentum szükségszerűen az egyház Tanítóhivatalának funkciójára hivatkozik, amire Isten Igéjének hiteles értelmezése bízva lett. Ugyanis minden igazi értelmezés tétje az, hogy minden embernek örök élete legyen.

 

Mons. Philippe Delhaye

a Nemzetközi Teológiai Bizottság

kiérdemesült általános titkára

 

top