Közismert, hogy a II. Vatikáni Zsinat mennyire hozzájárult a katolikus egyháztan mélyebb megismeréséhez mind a Lumen gentium dogmatikus konstitúcióval, mind az ökumenizmusról (Unitatis redintegratio), illetve a keleti egyházakról (Orientalium Ecclesiarum) szóló határozataival. A pápák is el akarták mélyíteni ezt a tanítást, VI. Pál pápa Ecclesiam suam (1964) és II. János Pál pápa Ut unum sint (1995) enciklikájában, főleg ami a gyakorlat helyes irányítását illeti.

A teológusok ezután következő fáradozása, mely arra irányult, hogy egyre világosabbá tegyék az ekkleziológia különböző szempontjait, gazdag irodalmi termést eredményezett. A tematika nagyon gyümölcsözőnek bizonyult, olykor azonban egyes pontok világosabb körülhatárolása és emlékezetbe idézése vált szükségessé, amint ez a Mysterium Ecclesiae (1973) nyilatkozatban, a katolikus püspökökhöz intézett Communionis notio iratban (1992) és a Dominus Jesus (2000) nyilatkozatban történt – valamennyit a Hittani Kongregáció tette közzé.

A tárgy strukturális összetettsége és sok javaslat újdonsága állandó kihívást jelent a teológiai kutatás számára, mely nem mindig mentes a bizonytalanságokat keltő elhajlásoktól, melyeket e kongregáció gondos vizsgálat tárgyává tett. Éppen ezért – az Egyházról szóló integrális és egyetemes tanítás fényében – e kongregációnak az a szándéka, hogy megerősíti a Tanítóhivatal néhány egyháztani tételének eredeti jelentését, nehogy a józan teológiai vitákat – félreértések miatt – tévedések veszélyeztessék.
 

1. kérdés: Vajon a II. Vatikáni Zsinat megváltoztatta-e az Egyházról szóló korábbi tanítást?

Válasz: A II. Vatikáni Zsinat nem megváltoztatni, hanem kibontani, mélyebben megérteni és gyümölcsözőbben előadni akarta, ezért nem mondható, hogy megváltoztatta az Egyházról szóló tanítást.

Éppen ezt hangsúlyozta nagyon határozottan XXIII. János pápa a zsinat elején[1]. VI. Pál pápa megerősítette[2] és a Lumen gentium konstitúció kihirdetésekor ezt mondta: „E kihirdetésnek a legjobb kommentárja a következő: A hagyományos tanításban semmi nem változott meg. Amit Krisztus akart, mi is ugyanazt akarjuk. Ami eddig volt, megmarad. Amit az Egyház évszázadokon át tanított, ugyanazt tanítjuk mi is. Csupán ami korábban csak az élet gyakorlatában volt jelen, az most a tanításban is nyíltan megmutatkozik; ami idáig meggondolások, eszmecserék és bizonyos mértékig viták tárgya volt, most a tanítás biztos formuláját öltötte magára.”[3] A püspökök ismételten ugyanezt a szándékot fejezték ki és követték.[4]
 

2. kérdés: Hogyan értendő az állítás, hogy Krisztus egyháza a Katolikus Egyházban létezik?

Válasz: Krisztus „itt a földön” egyetlen „Egyházat alapított”, éspedig „látható társaságnak és lelki közösségnek” alapította,[5] mely kezdetétől fogva a történelem folyamán mindig létezett és létezni fog, s egyedül benne maradtak meg és fognak megmaradni mindazok az összetevők, amelyeket Krisztus megalapított.[6] „Ez Krisztus egyetlen egyháza, melyet a Hiszekegyben egynek, szentnek, katolikusnak és apostolinak vallunk, (...) Ez az Egyház e világban mint alkotmányos és rendezett társaság a Péter utóda és a vele közösségben élő püspökök által kormányzott Katolikus Egyházban létezik.”[7]

A Lumen gentium dogmatikus konstitúció 8. fejezetében szereplő létezés (subsistentia) a Krisztus által alapított összes összetevők örök történeti folytonossága és fennmaradása a Katolikus Egyházban,[8] melyekben itt a földön Krisztus egyháza konkréten megtalálható.

Míg a katolikus tanítás szerint helyesen mondható, hogy Krisztus egyháza a Katolikus Egyházzal teljes közösségben még nem lévő egyházakban és egyházi közösségekben jelen van és tevékenykedik a megszentelés és igazság bennük megtalálható elemei miatt,[9] a létezik (subsistit) állítmányt egyedül a Katolikus Egyházra egyes számban tartjuk érvényesnek, mert a hitvallásban megvallott „egy” tulajdonságra vonatkozik (Hiszem az egy ... Egyházat); s ez az egy egyház a Katolikus Egyházban létezik.[10]
 

3. kérdés: A szövegben miért a „subsistit in” és nem az egyszerű „est” szót használják?

Válasz: A Krisztus egyházának és a Katolikus Egyháznak teljes azonosságát tartalmazó szó használata nem változtatja meg, hanem kifejezi az Egyházról szóló tanítást. Nyíltabban kimondja, hogy szervezetén kívül is megtalálható „az igazságnak és a megszentelésnek több eleme, melyek mint Krisztus egyházának saját ajándékai a katolikus egységre sarkallnak.”[11]

„Ennélfogva ezek a tőlünk különvált egyházak és közösségek, ámbár hitünk szerint fogyatkozásokban szenvednek, nem jelentéktelenek és súlytalanok az üdvösség misztériumában. Krisztus Lelke ugyanis nem vonakodik fölhasználni őket az üdvösség eszközéül, melyeknek hatékonysága a kegyelemnek és igazságnak abból a teljességéből ered, amely a Katolikus Egyházra van bízva.”[12]
 

4. kérdés: Miért használja a II. Vatikáni Zsinat a Katolikus Egyházzal teljes közösségben nem lévő keleti egyházakra az „egyház” elnevezést?

Válasz: A zsinat magáévá akarta tenni a hagyományos szó-használatot. „Mivel pedig ezeknek az egyházaknak, jóllehet különváltak, valódi szentségeik vannak, kiváltképpen pedig az apostoli jogfolytonosság következtében van papságuk és Eucharisztiájuk, s ezáltal igen szoros kapcsolatban állnak velünk mindmáig”,[13] megérdemlik a „részegyház, vagyis helyi egyház” nevet,[14] és a katolikus részegyházak testvéregyházainak nevezzük őket.[15]

„Ezért az Úr Eucharisztiájának ünneplése által ezekben az egyházakban Isten egyháza épül és növekszik”.[16] Mivel pedig a Katolikus Egyházzal való közösség, melynek látható feje Róma püspöke és Péter utóda, egy részegyháznak nem kívülről érkező kiegészítése, hanem egyike az őt alkotó belső elveknek, a részegyház állapota, amelyben ezek a tiszteletreméltó keresztény közösségek vannak, bizonyos fogyatkozást szenved.[17]

Másrészt a Péter utóda és a vele közösségben lévő püspökök által kormányzott Egyház katolicitása sajátos teljességének megvalósulását a keresztények megoszlása a történelemben akadályozza.[18]
 

5. kérdés: A zsinat a Tanítóhivatal zsinat utáni szövegeiben miért nem használják az egyház elnevezést a XVI. századi reformációból született közösségekre?

Válasz: Azért, mert a katolikus tanítás szerint ezek a közösségek a papi rend szentségében nem rendelkeznek az apostoli jogfolytonossággal, ezért az egyház lényegi alkotóeleme hiányzik belőlük. Ezek az egyházi közösségek, melyek főként a szolgálati papság hiánya miatt nem őrizték meg az eucharisztikus misztérium eredeti és ép lényegét,[19] a katolikus tanítás szerint sajátos értelemben nem nevezhetők egyházaknak.[20]

Őszentsége, XVI. Benedek pápa a Hittani Kongregáció alulírott bíboros prefektusának adott kihallgatás alkalmával e kongregáció általános gyűlésének fenti válaszait jóváhagyta, megerősítette és közzétételét elrendelte.

Kelt Rómában, a Hittani Kongregáció épületében, 2007. június 29-én, Szent Péter és Pál apostolok ünnepén.

 

Jegyzetek:
 

[1] XXIII. János pápa beszéde 1962. X. 11-én: „...A Zsinat nem csorbítottan, nem is eltorzítva, hanem sértetlen épségében akarja adni a katolikus tanítást...": AAS 54(1962)791, 792.
[2] Vö. VI. Pál pápa beszéde 1963. IX. 29-én: AAS 55(1963)847-852.
[3] VI. Pál pápa beszéde 1964. XI. 21-én: AAS 56(19643)1009–1010.
[4] A szent zsinat ki akarta fejezni Krisztus egyházának és a Katolikus Egyháznak azonosságát. Ez világlik ki az Unitatis redintegratio határozatról szóló vitákból. A határozat vázlatát 1964. IX. 23-án egy beszámolóval mutatták be a zsinati teremben (Act. Syn. III/II 296–344). A püspökök részéről a következő hónapokban benyújtott változtatási javaslatokra a Keresztény Egység titkársága 1964. XI. 10-én válaszolt (Act. Syn. III/VII 11–49). Ezen Expensio modorumból négy részletet közlünk az első válaszból:
A) A Határozat vázlatának 1. pontjához (Előszó): (Act. Syn. III/II 296, 3–6.)
5. oldal, 3-6. sor: „Úgy látszik, hogy a Katolikus Egyház is azon közösségek közé tartozik, ami tévedés lenne. Válasz: Itt csak a tényt kell leírni, ahogy ezt mindenki látja. Később világosan következik az állítás, hogy egyedül a Katolikus Egyház Krisztus igaz egyháza.” (Act. Syn. III/VII 12).
B) Az I. fejezethez általában (Act. Syn. III/II 296-301).
„Kifejezettebben kell állítani, hogy Krisztus igaz egyháza csak egy lehet; ez az egy a római katolikus apostoli; üdvössége érdekében mindenkinek törekednie kell rá, hogy megismerje és tagja legyen. Válasz: A szöveg egésze eléggé kifejezi, amit kívánnak. Másrészt nem szabad elhallgatni, hogy más keresztény közösségekben is találhatók kinyilatkoztatott igazságok és egyházi elemek.” (Act. Syn. III/VII 15). Vö. ua. 5. p.
C) Az I. fejezethez általában (Act. Syn. III/II 296 sk.).
„Világosabban kellene mondani, hogy az igaz egyház egyedül a Római Katolikus Egyház. Válasz: A szöveg föltételezi a De Ecclesia konstitucióban kifejtett tanítást, amint ezt a 5. o. 24–25. sora állítja.” (Act. Syn. III/VII 15) Az Unitatis redintegratio határozat javításairól véleményt alkotó bizottság világosan kifejezi Krisztus egyházának és a Katolikus Egyháznak azonosságát és egyetlen voltát, hangsúlyozva, hogy e tanítás alapja a Lumen gentium dogmatikus konstitúcióban van.
D) A határozat vázlatának 2. pontjához (Act. Syn. III/II 297 sk.)
6. oldal 1–224. sor: „Világosabban kell kifejezni az Egyház egyetlen voltát. Nem elég – ahogy a szövegben történik – szorgalmazni az Egyház egységét. Válasz: a) A szöveg egészéből világosan kitűnik Krisztus egyházának azonosítása a Katolikus Egyházzal, jóllehet, amint kell, említendők a más közösségek egyházi elemei.”
7. oldal, 5. sor: „Az Apostolok utódai által Péter utódával mint fővel együtt kormányzott Egyházat (vö. a 6. oldal 33–34. sorához adott új szöveggel) »Isten egyetlen nyájának«, és a 13. sorban »Isten egy és egyetlen Egyházának« nevezik.”
E két mondat megtalálható az Unitatis redintegratio határozatban (2,5 és 3,1)
[5] Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen gentium dogmatikus konstitúció, 8,1.
[6] Vö. II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio határozat 3,2; 3,4–5; 4,6.
[7] Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen gentium dogmatikus konstitúció, 8,2.
[8] Vö. Hittani Kongregáció: Mysterium Ecclesiae nyilatkozat 1,1: AAS 65(1973)397; Dominus Jesus nyilatkozat 16,3: AAS 92(2000-II)757-758; Notificatio P. Leonard Boff OFM „Chiesa: carisma e potere” c. írásáról: AAS 77(1985)758-759.
[9] Vö. II. János Pál pápa: Ut unum sint enciklika 11,3: AAS 87(1995-II)928.
[10] Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen gentium dogmatikus konstitúció, 8,2.
[11] Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen gentium dogmatikus konstitúció, 8,2.
[12] Vö. II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio határozat 3,4.
[13] II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio határozat 15,3; vö. Hittani Kongregáció: Communionis notio levél 17,2: AAS 85(19935-II)848.
[14] II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio határozat 14,1.
[15] II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio határozat 14,1; Vö. II. János Pál pápa: Ut unum sint enciklika 56 sk.: AAS 87(1995-II)954 sk.
[16] II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio határozat 15,1.
[17] Vö. Hittani Kongregáció: Communionis notio levél 17,3: AAS 85(19935-II)849.
[18] Vö. Hittani Kongregáció: Communionis notio levél 17,3: AAS 85(19935-II)849.
[19] Vö. II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio határozat 22,3.
[20] Vö. Hittani Kongregáció: Dominus Jesus nyilatkozat 17,2: AAS 92(2000-II)758.

[www.katolikus.hu]