|
|
|
|
|
Gerhard Ludwig Müller püspök
Prof. Dr. Dr. h. c. mult. Gerhard Ludwig Müller
Tatalom 1. Életrajza és egyetemi tevékenysége
1. Életrajza és egyetemi tevékenysége Gerhard Ludwig Müller Mainz-Finthenben született 1947. december 31-én. Martin Müller munkás és Lioba Straub Müller gyermekeként s a házaspár három másik – Hildegrad, Antonia és Günther – gyermekével együtt nevelkedett. Miután a Mainzi Willigis Líceumban megszerezte az érettségit, Mainzban, a bajorországi Münchenben és Freiburg im Breisgau-ban tanult filozófiát és teológiát, majd 1977-ben doktorátust szerzett Prof. Dr. Karl Lehmann mellett, „Kirche und Sakramente im religionslosen Christentum. Bonhoeffers Beitrag zu einer ökumenischen Sakramententheologie (Egyház és szentségek a vallástalan kereszténységben. Bonhoeffer a szentségek ökumenikus teológiájáról)” című disszertációjával. 1978-ban Mainz-Finthenben, szülővárosában Volk bíboros pappá szentelte. Utána három paróchián dolgozott káplánként (Klein-Krotzenburg, Bürstadt-St. Michael, Offenbach-St. Josef), valamint hittanárként Brüdingen és Nidda líceumaiban. 1985-ben elnyerte az oktatási lehetőséget, szintén Prof. Dr. Karl Lehmann-nál benyújtva Freiburg im Breisgau-ban a disszertációját a következő címmel: „Gemeinschaft und Verehrung der Heiligen. Geschichtlich-systematische Grundlegung der Hagiologie (A szentek közössége és tisztelete. A hagiológia történelmi-szisztematikus alapjai)”. Pontosan egy évvel később rábízták a katolikus dogmatikai tanszéket a Bajorországi Müncheni Ludwig-Maximilian Egyetemen, ahol mindmáig tiszteletbeli professzor. Kinevezésének idején, 1986-ban, harmincnyolc évesen a müncheni egyetem egyik legfiatalabb tanára volt. Egyúttal Gerhard Ludwig Müllert számos egyetemre meghívták vendégprofesszornak: Cusco (Peru), Madrid (San Damaso), Philadelphia (USA), Kerala (India), Santiago de Compostela, Salamanca (Spanyolország), Pontificia Università Lateranense (Róma), Lugano (Svájc) e Sao Paulo (Brazília). Rendes dogmatikus professzori tevékenysége idején (1986-2002) megbízták a bajorországi München Krisztus Szenvedése paróchiájának lelkipásztori kisegítésével, ahol a mindennapi szentmise mellett esketéseket és temetéseket is végzett. 1990-től a keresztény hit örökségének terjesztése és védelmezése érekében tevékenykedett mint a Német Püspöki Konferencia Hittani Bizottságának tagja, azon túl, hogy 1998-tól 2002-ig a Nemzetközi Teológiai Bizottság tagja is volt. 1999-ben kinevezték az Európáért Vatikáni Szinódus peritusává (teológiai szakértőjévé), és a következő időkben teológiai szakértőként vett részt a Püspökök Világszinódusán, amelyet 2011-ben hívtak össze Rómába, a következő témával: „A püspök Jézus Krisztus Evangéliumának szolgája a világ reménye érdekében”. Végül 2005-ben szinódusi atyai minőségben vett részt a Püspökök Világszinódusán, a következő témában: „Az Eucharisztia, az életnek és az egyház küldetésének forrása és csúcsa”. Időközben több mint 400 saját tudományos publikációja született, melyek között a leghíresebb, amely a következő címet viseli: „Katholische Dogmatik. Für Studium und Praxis der Theologie”. Ezt a 900 oldalas művet, amely a Herder kiadónál jelent meg és 2007-ben már a hetedik újranyomtatását érte meg, eddig már lefordították spanyolra, magyarra (Katolikus dogmatika – A teológia tanulmányozásához és alkalmazásához, Kairosz Könyvkiadó Kft, Budapest) és olaszra. A cseh változat előkészítés alatt áll (további publikációkhoz lásd a 4. pontot). G. L. Müller kutatási területei átölelik az ökumenét, a modern kor teológiáját, a kinyilatkoztatás keresztény felfogását, a teológiai hermeneutikát és az ekkléziológiát (papság és diakonátus). Egyetemi tanárként mindig gondot fordított a tehetséges fiataloknak a tudományos területen való képzésére. Erről a tevékenységéről tanúskodik a növendékek széles nemzetközi köre, akikre a püspökké való kinevezése után is gondot fordított. Közülük nem kevesen a személyes és privát pénzbeli támogatására is számíthattak. Németországban és külföldön jelenleg is sok tanszéket az ő iskolájában nevelkedett tudósok vezetnek. Azt a tiszteletet, aminek nemzetközi szinten övend, a neki adományozott díszdoktori címek is tanúsítják. 2004. szeptember 14-én a Lublini Katolikus Egyetem Gerhard Ludwig Müller püspöknek díszdoktori címet adományozott, ugyanezt a megtisztelő címet nyújtotta neki 2007. január 9-én a Varsói Stefan Wysinski Katolikus Egyetem. 2008. szeptember 28-án az akadémiai szenátus döntésével a Limai (Perui) Pápai Egyetem is, a díszdoktori cím adományozásával tisztelte meg Müller püspököt a tudományos munkásságáért (Blog der Perureise: A Peruba való utazás blogja). Már ezt megelőzően írt egy könyvet Gustavo Gutiérrezzel, a felszabadítás teológiájának teológusával együttműködve, jelentős segítséget nyújtva így Dél-Amerika teológiájának (An der Seite der Armen. Theologie der Befreiung, Augsburg 2004. A szegények oldalán. A felszabadítás teológiája). Müller püspököt 2001-ben kinevezték a római Pontificia Academia Sancti Thomae Aquinatis tiszteletbeli tagjává is, 2002-ben pedig a madridi Real Academia de Doctores de Espana Teológiai szekciójának levelező tagjává. Mint püspök, a regensburgi Szent Zenei és Zenei Pedagógiai Főiskola nagykancellárja is. Kétségtelen, hogy tudományos karrierjének egyik csúcspontját jelenti a XVI. Benedek Pápa Intézetének alapítása. A 2008-ban regensburgi székhellyel felavatott egyházmegyei Intézet segíti a püspököt Joseph Ratzinger összes művének 16 kötetben való kiadásában: „Joseph Ratzinger. Gesammelte Schriften (JRGS)”. Müller püspököt személyesen XVI. Benedek pápa bízta meg a kiadással. Az első kötet („Theologie der Liturgie”, A liturgia teológiája) 2008 októberében jelent meg. (Az Intézetről további részleteket lásd a 3g fejezetben.) Miután II. János Pál pápa 2002. október 1-jén megyéspüspökké nevezte ki, Gerhard Ludwig Müller professzort Regensburgban szentelték püspökké ünnepélyes szertartással a dómban 2002. november 24-én, Krisztus Király ünnepén. A főszentelő az akkori müncheni és freisingi érsek, Friedrich Wetter bíboros volt. Segédszentelő a mainzi püspök, Karl Lehmann bíboros és Müller elődje, Manfred Müller regensburgi püspök volt. Jelen volt a szertartáson a jelenlegi pápa is, a Hittani Kongregáció akkori prefektusa, Joseph Ratzinger bíboros is. Püspöki szolgálatához Müller püspök a „Dominus Jesus”: „Jézus az Úr” jelmondatot választotta (Szt. Pál apostolnak a Rómaiakhoz írt leveléből: 10,9). a) Tevékenysége és lelkipásztori céljai Gerhard Ludwig püspök mind 2004-ben, mind 2005-ben egy hetet szentelt a lelkipásztori látogatásnak egyházmegyéje nyolc kerületében. Számos szentmiséjében, iskolai látogatásában, jótékonysági intézményekben és vállalkozásokban, homíliáiban és prédikációiban mindig kereste a találkozást a néppel, és hatékonyan foglalkozott híveinek problémáival, valamint lelki és anyagi gondjaival. A téma, amit különlegesen a szívén hordozott: a prédikáció és az egyház karitatív tevékenységének jelentősége az ország társadalma számára. Müller püspök számos humanitárius program előmozdítójává és támogatójává vált az egész világon. Az ő kezdeményezésére indult el Regensburg városközpontjában a „Lelki segítségnyújtás a városközpontban”, hogy a helyi lakosok és turisták különböző lelki igényeivel találkozzanak. Ez a sajátosan célzott segítő tevékenység a városközpont paróchiáinak közreműködésével folyt. Továbbá a „Városmisszió Regensburgban” című terv révén a főpásztor elő kívánta mozdítani egyházmegyéje új evangelizációját. Az ő kezdeményezéséhez társulva 2008-ban és 2009-ben Regensburg Város Esperességének paróchiái az Emánuel Közösséggel együttműködve Városmissziót rendeznek Regensburgban. Az akció 2008. május 3-án kezdődött két központi paróchiából indulva, és 2009-ben kiterjedt a város további paróchiáira is, a 2009. május 15. és 24. közötti fesztiválban jut majd csúcspontjára, s amelynek szervezésében mind a 24 regensburgi paróchia részt vesz. Ennek a nagy tervnek a megvalósításában több mint 1000 önkéntes működik közre, amely a könyvtárakban és a városi színházban való eseményeken és találkozókon túl tervezi a Dóm téren való találkozót, ahová a város különböző pontjairól összegyülekeznek a zarándokok és résztvevők. Ennek célja a népesség aktivizálása, vitákat gerjesztve és felébresztve a népben a vallásos öntudatot és az érdeklődést a keresztény hit iránt. b) XVI. Benedek pápa lelkipásztori látogatása Regensburgban 2006-ban A Szentatya Regensburgba való látogatásának (2006. szeptember 11-14.) előkészítésében is elsőrendű szerepet kapott a lelki háttér. A szervező programozás szoros együttműködésben történt a világi hatóságokkal és egyesületekkel. A Szentatya látogatásának kimagasló eseménye volt a regensburgi egyházmegyében az „Islinger Feld”-en a szabadtéri szentmise végzése mintegy 250.000 hívő jelenlétében, a dómban az ökumenikus vesperás, továbbá az egyetemen az előadás, ami idővel „Regensburger Rede”-ként (Regensburgi Beszéd) vált ismertté. c) A képzésre és a kultúrára irányuló ösztönzései Müller püspök 2003 novemberében elindított egy egyházi iskolai alapítványt, amely mára már kilenc egyházi iskola támogatását végzi. Ily módon hosszú időre biztosította a szerzetesrendek által vezetett egyházmegyei iskolák fennmaradását és biztos anyagi helyzetüket, s ennek folytán megerősödhetett az egyház oktatási tevékenysége a társadalomban. Hogy a dóm belsejében fokozza a lelkiség atmoszféráját, Müller püspök elrendelte a Sailer kápolna átrendezését, hogy az készen álljon a zarándokcsoportok látogatására. Az új kivilágítás és a hívek számára új ülőhelyek készítése után a regensburgi dóm egy nagyobb orgonával fog gazdagodni (2009 novemberében). A püspök gyakoribb liturgikus jelenlétével a templom is – mint Isten háza és az imádság helye – ismét központi helyet foglal el. A hagyományos Kötztingi Pünkösdi Lovasfelvonulást (Kötztinger Pfingstritt), amely bő hat évszázada létezik, Müller püspök ismét Eucharisztikus Körmenetté léptette elő, amely minden esztendőben 40.000 személyt mozgat meg, s amelyben ő maga is lovon vesz részt. d) A Német Püspöki Konferencia három bizottságában való tevékenysége Gerhard Ludwig püspök a Német Püspöki Konferencia Ökumenikus Bizottságának elnöke. Ebben a minőségében dolgozta ki a „Vereinbarung zur wechselseitigen Anerkennung der Taufe (Megegyezés a keresztség kölcsönös elismeréséről)” szövegét. A Német Püspöki Konferencia Hittani Bizottságának – amelynek alelnöki tisztségét Müller püspök töltötte be – utolsó ülésén adtak ki egy részletes kézikönyvet a „Der Glaube an den dreieinen Gott (A Szentháromságos egy Istenbe vetett hit)” témájában, amit 2006-ban jelentettek meg a „Die Deutschen Bischöfe (A Német Püspökök)” sorozat 83. számában. Müller püspök az Ortodox Egyházak és a Német Püspöki Konferencia Közös Bizottságának is katolikus igazgatója. Ebben a központban is egy kimerítő szöveget dolgoztak ki: „Die Sakramente (Mysterien) der Kirche und die Gemeinschaft der Heiligen (Az egyház szentségeik (misztériumai) és a szentek közössége).” Mindezeken túl Müller püspök a Világegyházért Bizottságban is tevékenykedik, mégpedig a fejlődésben lévő országok megsegítésére szolgáló Albizottságban (különösen a MISEREOR), valamint első elnöke annak a Társulatnak, amely az Ostkirchliches Institut Regensburg-ot (A Keleti Egyházakért Regensburgi Intézet) támogatja. e) A világegyházhoz való küldetése Gerhard Ludwig Müller 1998-tól 2003-ig tagja volt a Nemzetközi Teológiai Bizottságnak a Vatikánban. A Német Püspöki Konferencia Ökumenikus Bizottsága elnökének minőségében Müller püspök elkezdte a Német Püspöki Konferencia és a Moszkvai Pátriárkátus közötti párbeszéd újraindítását. Ez az egyik sarkalatos pontja az ökumenikus tevékenységének. Már az elhunyt II. Alexij pátriárka temetésének alkalmával és Kirill új pátriárka trónfoglalásának alkalmával ő volt jelen a Német Püspöki Konferencia képviselőjeként. 2008 decemberében a Keresztények Egysége Tanácsának elnöke, Walter Kasper bíboros, őt nevezte ki katolikus elnöknek a lutheránus/római katolikus, egységért munkálkodó Nemzetközi Bizottság párbeszédének negyedik fázisára. A 2009-ben kezdett párbeszéd fázisában a Nemzetközi Bizottság a „Keresztség és fejlődésben lévő egyházi közösség” témájával foglalkozik. f) A Laikusok Tanácsának megreformálása Müller püspök 2005-ben – kánonjogi és lelkipásztori okokból – elkezdte az egyházmegyei világi apostolkodás újjászervezését. Célja az volt, hogy a struktúrákat úgy szervezze át, hogy azok hatékonyabbak legyenek, továbbá tökéletesen alkalmazkodjanak az érvényes kánonjoghoz (CIC 1983), hogy így továbbfejlessze és ösztönözze egyházmegyéjében a világiak apostolkodását a Második Vatikáni Zsinat útmutatásihoz való tökéletes alkalmazkodással. Miután számos megbeszélést folytattak az egyházmegye különböző színvonalú képviselőivel és grémiumaival, a reform 2005 novemberében lépett hatályba, bár a média ellenszelet gerjesztett. A Szentszéki Legfelsőbb Bíróságának, az Apostoli Szignatúrának határozatával, 2007. február 9-én, a regensburgi püspök által végbevitt reform véglegesen törvényesnek lett nyilvánítva. A Hittani Kongregáció pedig kifejezetten megköszönte, hogy „tökéletesen összhangba hozta az egyházmegyei rendelkezéseket a Második Vatikáni Zsinat által kezdeményezett iránymutatásokkal és az 1983-as Codex Iuris Canonici rendelkezéseivel”. A reform által arra törekszenek, hogy a paróchiai tanácsok helyzetét megerősítsék, amelyek szoros együttműködésben dolgoznak a paróchiát vezető lelkipásztorral. A jövőben az esperesi kerületek szintjén fognak kijelölni sajátos munkacsoportokat a megcélzott tervekre és témákra, hogy ily módon elkerüljék a kettős formációkat. Egyházmegyei szinten az Egyházmegyei Tanácsot két egyházmegyei grémium helyettesíti: az Egyházmegyei Pasztorális Tanács és az Egyházmegyei Bizottság. A 33 esperesi tanács helyett így az Egyházmegyei Pasztorális Tanács létezik az egész egyházmegye számára. Itt a világi apostolkodás különösen is megvalósul a világi képviselők átlagosnál nagyobb aránya révén. Az Egyházmegyei Bizottságban a vallási jellegű társulások és ligák jöhetnek létre, hogy még hatékonyabban támogassák a keresztény álláspontot a társadalom közegében. A struktúrák átrendezése harminc évvel az alapításuk után és az eddig szerzett tapasztalatok alapján szükségessé vált, a Második Vatikáni Zsinat és az egyházi tanítóhivatal új dokumentumai szellemében. g) A XVI. Benedek Pápa Intézet alapítása Az Institut Papst Benedikt XVI. (XVI. Benedek Pápa Intézet), melyet a regensburgi püspök alapított, 2008 szeptemberétől működik. Prof. Dr. Rudolf Voderholzer, trieri katolikus dogmatikai professzor irányítása alatt Müller püspök tevékenykedik Joseph Ratzinger Összes Művének kiadásában. Az Intézet arra szánta magát, hogy tudományos és történelmi összefüggésben kutassa a Joseph Ratzingert / XVI. Benedek pápa személyét és műveit, hogy hozzáférhetővé tegye a tudósok számára. Ebből a célból előkészítés alatt áll egy gazdag archívum a szövegekből, az illusztrációs és hanganyagokból. Már október 16-án megjelent Joseph Ratzinger Összes Művének első kötete. A „Theologie der Liturgie (A liturgia teológiája)” címet viselő kötetet hivatalosan mutatta be a gondozója, Müller püspök, valamint a kiadója Manuel Herder, nyilvános vita keretében, a 2008-as Frankfurti Nemzetközi Könyvvásár alkalmával. Gerhard Ludwig Müller püspök október 22-én a Szentatyánál történt magánkihallgatása alkalmával személyesen adta át neki a könyvet, melynek olasz, spanyol, francia nyelvű fordítását már eltervezték. Az Intézet ünnepélyes felavatása alkalmával, 2008. október 30-án, a nyitó kötetet átadták Németország Apostoli nunciusának, Jean-Claude Périsset érseknek. Az Intézet kiadási munkáit kísérve megfogalmazódott egy évkönyv kiadásának gondolata is, amely „Mitteilungen des Institut-Papst-Benedikt XVI. (XVI. Benedek Pápa Intézet Közleményei)” címmel információkat nyújt az Intézet tevékenységéről, és helyet ad a Joseph Ratzinger teológiájáról szóló tudományos vitának. A „Közlemények” gyakran jelennek meg a regensburgi Schnell & Steiner kiadónál (ISBN 978-3-7954-2159-5). 4. Művei Müller püspök eddig több mint 500 tudományos jellegű művet publikált. Ezek legnagyobb része a Müncheni Egyetemen tizenhat évig tartó rendes dogmatikai professzori működése alatt keletkezett. De Müller a püspökké szentelése után is folytatta a tudományos területen való munkálkodást, és regensburgi püspökké való kinevezése óta számos könyvet és tanulmányt jelentetett meg, amit gazdag bibliográfiája igazol. Itt következik publikációiból egy kis válogatás: 1. Bonhoeffers Theologie der Sakramente (= FTS 28), Frankfurt 1979
|
 |
