|
|
|
|
|
Az Oltáriszentség
imádásához kapcsolt teljes búcsúkról az Eucharisztia évében, 2004-ben
Az Eucharisztia – a legnagyobb csoda és a mi Urunk Jézus Krisztus vére által szerzett megváltás leghatékonyabb emlékezete - mint áldozat s mint szentség maradéktalanul megvalósítja és a kegyelem erejével támogatja az Egyház egységét. Kimondhatatlan örömmel árasztja el az Egyházat, ugyanakkor táplálja a hívők jámborságát és serkenti őket a tökéletességre való törekvésükben. Mindezt figyelembe véve, az Egyház iránti gondoskodástól indítva, II. János Pál pápa „Mane nobiscum” apostoli levelével 2004. októberében elrendelte az Eucharisztia évét. Ennek az évnek az a célja, hogy az Oltáriszentség imádó tisztelete elmélyüljön közösségi és egyéni, liturgikus és magán formában egyaránt. Annak érdekében, hogy ebben az évben a hívők buzgósága növekedjék, a hit csodálatos misztériuma iránti szeretetük erősödjék, s hogy minél több lelki gyümölcshöz jussanak általa, a Szentatya 2004. december 17-én az Apostoli Penitenciária elöljáróinak adott kihallgatás alkalmával búcsúkkal gazdagította az Oltáriszentség imádásának alábbi gyakorlatait: 1. A szokásos feltételek mellett teljes búcsút nyerhet minden hívő, aki áhítattal részt vesz ünnepélyesen kihelyezett vagy a tabernákulumban őrzött Oltáriszentség előtt végzett szentségimádási ájtatosságon. 2. A szokásos feltételek mellett teljes búcsút nyerhetnek azok, akik a nap végén a tabernákulumban élő Úr Krisztus előtt imádkozzák el a vesperást és a kompletóriumot. Ezt a búcsút elnyerhetik mindazok, akik kötelesek a zsolozsmát végezni (klerikusok, szerzetesek, apostoli társaságok tagjai), de azok is, akik személyes buzgóságból végzik a zsolozsmát. 3. Azok a hívők, akiket betegség vagy bármi más komoly ok akadályoz abban, hogy templomban vagy kápolnában meglátogassák az Oltáriszentséget, otthon is vagy bárhol el-nyerhetik a teljes búcsút, ha minden bűnös ragaszkodást megtagadva és felindítva a szándékot, hogy amint lehet, elvégzik szentgyónásukat és megáldoznak, lélekben szentséglátogatást végeznek (azaz hívő szívvel rágondolnak az Oltáriszentségben jelen lévő Jézusra és lélekben imádják Őt), a Szentatya szándékára elimádkozzák a Hiszekegyet, Mia-tyánkot, Üdvözlégyet, s hozzácsatolnak egy röpimát a szentségi Jézushoz (pl. „Dicsértessék és áldassék a legméltóságosabb Oltáriszentség most és mindörökké"). 4. Akik ennyire sem képesek, úgy nyerhetik el a teljes búcsút, hogy őszinte vággyal csatlakoznak azokhoz, akik a fenti módokon teljesítik a szükséges feltételeket; és felajánlják az irgalmas Istennek betegségüket és bajaikat, és szándékukban áll, hogy amint lehet, teljesítik a teljes búcsú szokásos feltételeit. A lelkipásztorkodó papok, főleg a plébánosok a legmegfelelőbb módon tájékoztassák a híveket az Egyháznak ezen üdvös intézkedéséről. Legyenek nagylelkűek a gyónási lehetőségek felkínálásában, s előre meghatározott időpontokban vezessenek közösségi szentségimádási ájtatosságot. A katekézisben buzdítsák a híveket, hogy gyakran és nyíltan tegyenek tanúságot az Oltáriszentség hitéről és imádásról, ahogyan ez a Búcsúk kézikönyvében a 4. általános búcsúengedélyben s a 7., 8. és 27. pontban olvasható. A jelen Dekrétum az Eucharisztia évében van érvényben attól a naptól kezdve, amelyen a L'Osservatore Romano-ban megjelenik. Kelt Rómában, az Apostoli Penitenciária székhelyén, 2004. december 25-én, a mi Urunk Jézus Krisztus születésének ünnepén Giacomo Franceso Stafford Gianfranco Girotti
|
 |