|
|
|
|
|
NEMZETKÖZI TEOLÓGIAI BIZOTTSÁG VÁLASZTOTT EGYHÁZTANI TÉMÁK A II. VATIKÁNI ZSINAT LEZÁRÁSÁNAK 20 ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL (1984)
1. A JÉZUS KRISZTUS ALAPÍTOTT EGYHÁZ 1.1. A kérés állása 1.2. Az „ekklészia” szó különböző értelmezései 1.3. Tudósítások az egyházról és alapításának forrása 1.4. Fejlődés és előrelépések az egyház alapításában 1.5. Az egyház maradandó eredete Jézus Krisztusban
2. AZ EGYHÁZ ISTEN „ÚJ NÉPE” 2.1. Az egyház sokféle megnevezése 2.2. „Isten népe”
3. AZ EGYHÁZ MINT „MISZTÉRIUM” ÉS „TÖRTÉNELMI VALÓSÁG” 3.1. Az egyház egyszerre „misztérium” és „történelmi valóság” 3.2. Az egyház mint „történelmi valóság” 3.3. A történelmi valóság teljessége és viszonylagossága 3.4. Isten Új népe a maga történelmi valóságában
4. ISTEN NÉPE ÉS IUNKULTURÁCIÓ 4.1. Az inkulturáció szükségessége 4.2. Az inkulturáció alapja 4.3. Az inkulturáció eltérő aspektusai
5. RÉSZEGYHÁZAK ÉS EGYETEMES EGYHÁZ 5.1. Szükséges megkülönböztetések 5.2. Egység és különbözőség 5.3. Az egység szolgálata
6. ISTEN NÉPE MINT HIERARCHIKUSAN RENDEZETT KÖZÖSSÉG 6.1. Közösség, szerkezet és szervezet 6.2. Életelvek a hierarchikusan rendezett közösségben
7. AZ ÁLTALÁNOS PAPSÁG KAPCSOLATA A SZOLGÁLATI PAPSÁGGAL 7.1. A Krisztus papságából való részesedés két formája 7.2. Kapcsolat a kétféle papság között 7.3. A kétféle papság szentségi alapja 7.4. A laikusok sajátos hivatása
8. AZ EGYHÁZ MINT KRISZTUS SZENTSÉGE 8.1. Szentség és misztérium 8.2. Krisztus és az egyház 8.3. Az egyház, Krisztus szentsége
9. KRISZTUS EGYETLEN EGYHÁZA 9.1. Az egyház egysége és a keresztény elemek különbözősége 9.2. Az katolikus egyház egyetlensége 9.3. A megszentelődés elemei
10. AZ EGYHÁZ ESZKATOLOGIKUS JELLEGZETESSÉGE 10.1. Az egyház egyszerre földi és mennyei 10.2. Az egyház és Isten Országa 10.3. Az egyház Isten Országának szentsége? 10.4. Mária, a már megvalósult egyház
*A Nemzetközi Teológiai Bizottság által „sajátos formában” elfogadott szöveg.
A Nemzetközi Teológiai Bizottság már jóval azelőtt, hogy II. János Pál pápa meghirdette a rendkívüli Szinódust a II. Vatikáni Zsinat bezárásának 20. évfordulójára, úgy tekintett erre az évfordulóra mint kötelezettségre a munkája terén. Elhatározta, hogy újraolvassa és újragondolja a Zsinat alapvető szövegét – az egyházról szóló konstitúciót – az eltelt hosszú idő szemüvegén keresztül. Világosan tisztában volt a lehetőségeinek korlátaival: a Bizottság dokumentumai a világ összes tájáról származó olyan harminc tudós tanácskozásaiként születnek, akik különböző teológiai tárgyakat és különböző gondolkodási módszereket képviselnek egyszerre. A Bizottság közös nyilatkozatai hosszas érlelődési folyamatot kívánnak meg, és ezért szükségszerűen megrövidülnek mind terjedelmükben, mind pedig a tematikájukban. Megtörténhet tehát ebben az esetben is, hogy nem sikerül kimerítően érinteni és megjeleníteni a kommentárban a zsinati nagy szöveg minden teológiai és lelki gazdagságát. Így csak néhány olyan témát ragadtunk ki, amelyek a zsinat utáni vitában új kérdéseket vetettek fel, és tisztázást vagy akár kiegészítéseket és elmélyítéseket igényelnek. Talán ilyen az a probléma, hogy az egyház valóban hivatkozhat-e Jézus létrehozói akaratára, vagy pedig valójában csupán egy általa előre nem látott szociológiai fejlődés eredménye-e: olyan probléma, amin hosszú időn keresztül vitatkoztak nem katolikus körökben, s amit csak a Zsinat után tárgyalnak a katolikus teológiában, a történeti Jézus hipotézisének gyakran egyoldalú kisajátítása és égető élessége miatt. Ennek a témának kellett következésképpen a megfontolásaink kezdetén állnia. Az „Isten népe” fogalma, amit a Zsinat újra kiemelt, de ami stabilan benne volt az Újszövetség és az Atyák egyház-képének egészében, időközben azon kedvelt szavak egyikévé vált, amelyek gyakran eltúlzott tartalommal forognak a köztudatban: olyan fogalom ez, amelynek szüksége volt a tisztázásra. Az egyetemes egyház és a helyi egyházak kapcsolatainak problémája, amit a Zsinat a kommunió ekkléziológiájának perspektívájában vett elő, a gyakorlati használatban vaskos problémákat vetett fel. Az inkulturáció problémája sürgősebbé és konkrétabbá lett, s egyéb problémák még inkább. A Nemzetközi Teológiai Bizottság a problémák ilyen tömegéből állította elő azt a szöveget, amelyet most közreadunk. Ebből a végső változatból nehéz elképzelni, milyen nagy mennyiségű, részletes tudományos munkát kellett végezni, ami ezt megelőzte, és ami mögötte áll. Nem arról van szó, hogy tudományos kutatások eredményét adjuk közre részleges témákban, hanem arról, hogy azt a közösen szerzett ismeretet mutassuk be, ami új, élő módon világítja meg és viszi előre az alapvető vonalakat. Ebben az értelemben a Nemzetközi Teológiai Bizottság dokumentuma – meggyőződésem szerint – a Szinódus előestéjén egy értékes eligazító segítséget jelenthet ahhoz, hogy a Zsinat örökségét újra magunkévá tegyük, és hogy azt megfelelő módon továbbfejlesszük. Azt kívánom tehát, hogy a szöveg jó fogadtatásra találjon és szélesen elterjedjen.
Róma, 1985. október 8.
Joseph Ratzinger bíboros a Nemzetközi Teológiai Bizottság elnöke
Ennek az összefoglaló tanulmánynak a szövege, a Nemzetközi Teológiai Bizottság statútuma és gyakorlata szerint, több tanulmány összedolgozásának, valamint az albizottság két sajátos összejövetelének (Párizsban és Friburgban) és az 1985 októberében tartott plenáris ülés megbeszéléseinek a gyümölcse. Ennek a De Ecclesia albizottságnak az elnöke és a végső megfogalmazás összeállítója Főt. Mons Pierre Eyt, a párizsi Institut Catholique rektora volt. Különböző szintekkel, címekkel és fokokkal nyújtották az albizottság tagjai és a munkacsoport tanácsadói a maguk munkáit: Mons. Karl Lehmann, Mons. Jorge Medina-Estevez, Mons. Carlos José Boaventura Kloppenburg püspökök; Catalino Arévalo, S.J., Giuseppe Colombo, Hans Urs von Balthasar, Hachem Elie Khalifé, OLM, Michaël Ledwith, Heinz Schürmann, Bernard Sesboüé, S.J., John Thornhill, SM, Christophe von Schönborn, OP. főtisztelendő professzorok és doktorok. Ez az összefoglaló tanulmány a jelenlegi formájában a Nemzetközi Teológiai Bizottság abszolút többsége által lett jóváhagyva 1985. október 2-án, a Nemzetközi Teológiai Bizottság szabályai és az Egyházi törvénykönyv (can. 119, § 2) szerint. A szavazást Eminenciás Joseph Ratzinger bíboros, elnök 1985. október 4-én megerősítette. Atyai gondoskodásával II. János Pál pápa október 5-én úgy nyilatkozott, hogy a szöveg jóvá van hagyva, és minél előbb nyilvánosságra hozható. Ez a tanulmány a Nemzetközi Teológiai Bizottság statútumának (V, § 2) megfelelően készült az általános titkár munkájával, akit illet „a Bizottság iratainak közzététele”. Róma, 1985. október 8.
Philippe Delhaye a Nemzetközi Teológiai Bizottság általános titkára
A Nemzetközi Teológiai Bizottság a jelen dokumentumban megvizsgálja az egyházról szóló dogmatikai konstitúció, a Lument Gentium néhány nagy témáját. A II. Vatikáni Zsinat bezárásának 20. évfordulója alkalmából szükségesnek látszott mind a Konstitúció néhány szövegének közvetlen tanulmányozása, mind pedig néhány olyan ekklézikológiai problémának az elemzése, amelyek a zsinat után különösen elmérgesedtek. Így a jelen kiadványban a Lumen Gentium nak különösen I., II., III. és VII. fejezetei vannak tárgyalva. Fontosnak tűnt számunkra, hogy a Konstitúció néhány alapvető tanításához menjünk vissza, XXIII. János és VI. Pál pápák által kívánt „aggiornamento” révén –, olykor mégis feledésbe merülnek vagy annyira elferdítik őket, hogy elvesztik eredeti jelentésüket. Szükségesnek tűn továbbá egyéb problémák megvizsgálása is, amelyek első pillantásra nem annyira egyértelműek a Konstitúcióban, ám a későbbiekben mégis jelentősen kiemelkednek, mint például az evangélium és az egyház inkulturációja, vagy az egyház Krisztus által történt alapítása. Végezetül, bár semmiképpen nem tartjuk a dokumentumot egy zsinati Konstitúcióval egyenlő természetűnek és egyenértékűnek, gyakran hivatkoztunk az 1983-ban kiadott Egyházi törvénykönyvre, hogy világossá tegyük a vitatott témákban az egyház két fontos dokumentumának kölcsönös konvergenciáját és hermeneutikáját. Minthogy a II. rendkívüli Szinódus közeleg (1985. november 24.), legyen ez a művünk a zsinati atyák segítségére a maguk felelősségteljes.
Róma, 1985. október 7.
|
 |