The Holy See
back up
Search
riga

A II. Vatikáni Zsinat Inter mirifica kezdetű
dekrétuma a tömegtájékoztatási eszközökről

PÁL PÜSPÖK
ISTEN SZOLGÁINAK SZOLGÁJA
A ZSINATI ATYÁKKAL EGYÜTT ÖRÖK EMLÉKEZETÜL

  


Tartalomjegyzék

1. Előszó
2. A tömegtájékoztatási eszközök vallási jelentősége

Első fejezet
3. Az Egyház joga, a világi hívők szerepe
4. Az erkölcsi elvek érvényesítése
5. A tömegtájékoztatás legfontosabb témái
6. A művészi szabadság és az erkölcsi törvény viszonya.
7. Az erkölcsi rossz elbeszélése, leírása vagy megjelenítése
8. A helyes közvélemény kialakítása
9. A hatások befogadóinak kötelezettségei
10. A fiatalok és a szülők kötelezettségei
11. Az alkotók és terjesztők kötelezettségei
12. A tömegtájékoztatási eszközök és a közhatalom

Második fejezet
13. Az apostolkodás szolgálatában
14. Részletes irányelvek a sajtó, a film, a rádió, a tévé és a színház számára
15. Szakemberek képzése egyháziakból és világi hívőkből
16. A közösség nevelése
17. Értékes vállalkozások támogatása
18. A tömegtájékoztatási világnap
19. Szentszéki bizottság
20. A megyéspüspökök feladatai
21. Országos bizottságok
22. Nemzetközi katolikus bizottság
23. Lelkipásztori eligazítás
24. A Zsinat szava minden jószándékú emberhez

 

(Előszó)

1. A csodálatra méltó technikai találmányok közül, melyeket az emberi szellem Isten segítségével napjainkban a teremtett dolgokból hozott elő, az Anyaszentegyház azok felé fordul fokozott figyelemmel, melyek új utakat nyitva mindenféle információ, eszme és irányítás gyors közlésére, elsősorban az emberi lélekre hatnak. E találmányok közül is kiemelkednek azok az eszközök, melyek természetüknél fogva nemcsak az egyes embereket, hanem tömegeket, sőt az egész emberi társadalmat el tudják érni és meg tudják mozgatni -- miként a sajtó, a film, a rádió, a televízió és a hasonlók --, ezért joggal nevezhetők tömegtájékoztatási eszközöknek.

(A tömegtájékoztatási eszközök vallási jelentősége)

2. Az Anyaszentegyház jól tudja, hogy ezek az eszközök, ha helyesen alkalmazzák őket, az emberi nemnek nagy segítséget nyújtanak, mert nagyban hozzájárulnak a szellem pihenéséhez és kiműveléséhez, illetve Isten országának terjesztéséhez és megszilárdításához; de azt is tudja, hogy az emberek a teremtő Isten szándékai ellen és saját romlásukra is használhatják őket; sőt anyai szorongással és fájdalommal látja azt a sok kárt, mely nagyon gyakran éri a társadalmat gonosz használatuk következtében.

Ezért a Szentséges Zsinat a pápáknak és püspököknek ebben a fontos kérdésben tanúsított éber őrködését magáévá téve kötelességének tartja, hogy megtárgyalja a tömegtájékoztatási eszközökkel kapcsolatos főbb kérdéseket. Bízik abban, hogy ily módon előterjesztett tanítása és útmutatása nemcsak a krisztushívők üdvösségét, hanem az egész emberi közösség haladását is szolgálni fogja.


Első fejezet

(Az Egyház joga, a világi hívők szerepe)

3. A katolikus Egyház -- mivel az Úr Krisztus arra alapította, hogy az üdvösséget minden emberhez elvigye, s ezért kötelessége az evangelizáció -- feladata részének tartja, hogy a tömegtájékoztatási eszközökkel is továbbítsa az üdvösség hírét, s megtanítsa az embereket ezen eszközök helyes használatára.

Az Egyháznak tehát veleszületett joga, hogy fölhasználja és birtokolja ezeket az eszközöket, amennyiben azok a keresztény neveléshez vagy a lelkek üdvösségéért végzett bármiféle munkájához szükségesek és hasznosak; és a szent pásztorok feladatához tartozik, hogy a híveket úgy neveljék és irányítsák, hogy a tömegtájékoztatási eszközök használatával is igyekezzenek elérni önmaguk és az egész emberi család üdvösségét és tökéletességét.

Egyébként elsősorban a világi hívőknek kell valóban emberi és keresztény szellemmel áthatniuk ezeket az eszközöket, hogy az emberiség nagy várakozásának és az isteni tervnek teljesen megfeleljenek.

(Az erkölcsi elvek érvényesítése)

4. Ezen eszközök helyes használata föltétlenül megköveteli, hogy mindazok, akik velük élnek, ismerjék és e területen is hűségesen valósítsák meg az erkölcsi rend normáit. Elsősorban a témát kell mérlegelni, melyet az egyes eszközök természetüknek megfelelően közvetítenek; továbbá a körülményeket -- a célt, a személyeket, a helyet, az időpontot, és minden mást, aminek szerepe van a kommunikáció létrejöttében --, mert ezek az erkölcsi megítélést módosíthatják, illetve egészen meg is változtathatják; s végül az egyes eszközök sajátos hatásmódját is, mely olyan fokot érhet el, hogy az emberek, főként ha nincsenek fölkészülve, alig képesek fölfigyelni rá, úrrá lenni fölötte, vagy ha úgy adódik, elutasítani maguktól.

(A tömegtájékoztatás legfontosabb témái)

5. Különösképpen szükséges, hogy az összes érdekelt helyes lelkiismeretet alakítson ki magában a tömegtájékoztatási eszközök dolgában, főleg azokkal a témákkal kapcsolatban, melyeket napjainkban élénken vitatnak.

Az első ilyen téma az úgynevezett információnak, a hírek szerzésének és továbbadásának kérdése. Nyilvánvaló, hogy az információ igen hasznos, sőt nélkülözhetetlen a mai társadalom fejlettsége és tagjainak egyre szorosabbá váló kapcsolatai miatt; az események és tények gyors közzététele az egyes embereknek folyamatos és teljesebb ismeretet nyújt róluk, így eredményesebb lehet tevékenységük a közjó érdekében, s valamennyien könnyebben hozzájárulhatnak az egész társadalom fejlődéséhez. A társadalomnak tehát megvan a joga ahhoz, hogy információt kapjon mindarról, amit az embereknek -- mégpedig kinek-kinek a körülményei szerint -- akár mint egyéneknek, akár mint egyes csoportok tagjainak, hasznos tudniuk. E jog helyes gyakorlása azonban megköveteli, hogy a közlés tartalmát tekintve mindig igaz és -- az igazságosság valamint a szeretet sérelme nélkül -- teljes legyen; a közlés módját tekintve pedig legyen tisztességes és megfelelő, azaz szentül tartsa tiszteletben az erkölcsi törvényeket, s az ember törvényes jogait és méltóságát, mind a hírek szerzésében, mind azok közzétételében; nem minden tudás használ ugyanis,"a szeretet viszont épít" (1Kor 8,1).

6. A második kérdés a művészi szabadság és az erkölcsi törvény viszonya. Mivel a véget nem érő viták hátterében nem ritkán téves etikai és esztétikai tanítások állnak, a Zsinat kijelenti, hogy az objektív erkölcsi rend elsőbbségét mindenkinek föltétel nélkül tisztelnie kell, mert egyedül ez múlja fölül és rendezi el az emberi élet minden egyéb, bármilyen magasrendű megnyilvánulását, a művészetet sem véve ki. Ugyanis kizárólag az erkölcsi rend érinti az embert, Istennek értelmes és magasabb rendű életre hivatott teremtményét a maga teljességében, és -- amennyiben teljesen és hűségesen megtartja -- ez vezeti el a tökéletesség és boldogság teljes birtoklására.

7. A harmadik kérdés az erkölcsi rossz elbeszélése, leírása vagy megjelenítése. A rossz bemutatásának -- jóllehet a mélyebb benyomást keltő drámai hatásokkal a tömegtájékoztatás által is szolgálhatja az ember és lelki mélységeinek mélyebb megismerését, s ki tudja emelni, hogy milyen nagyszerű az, ami jó és igaz -- alkalmazkodnia kell az erkölcsi törvényekhez, nehogy a lelkeknek inkább kárára, mint hasznára legyen, főként ha olyan dolgokról van szó, melyek bizonyos tartózkodást követelnek, illetve könnyen rossz kívánságokra ösztönözik az eredeti bűntől megsebzett embert.

(A helyes közvélemény kialakítása)

8. Mivel a közvéleménynek ma a magánéletben és közéletben egyaránt nagy hatalma és tekintélye van minden rendű és rangú ember szemében, a társadalom minden tagjának ezen a téren is meg kell tennie azt, amit az igazságosság és a szeretet követel, hogy ezen eszközök segítségével is helyes közvélemény kialakítására és terjesztésére törekedjenek.

(A hatások befogadóinak kötelezettségei)

9. Sajátos kötelezettségei vannak mindazoknak, akik mint olvasók, nézők vagy hallgatók, személyes és szabad döntés alapján befogadják a tömegtájékoztató eszközök hatásait. A helyes választás megköveteli, hogy a befogadók egyértelműen azt részesítsék előnyben, ami erkölcsi, tudományos vagy művészi szempontból értékesebb; kerülniük kell viszont azt, ami önmaguknak lelki kárt vagy bűnre vezető alkalmat jelent, vagy másokat a rossz példával bűnbe vihet, vagy akadályozza a jó és segíti a rossz terjedését; ami többnyire megtörténik akkor, amikor megfizetik azokat, akik kizárólag gazdasági szempontok szerint használják ezeket az eszközöket.

Annak érdekében, hogy a befogadók teljesíteni tudják az erkölcsi törvényt, el ne mulasszák a kötelezettségüket idejében tájékozódni arról, mi az illetékes hatóság véleménye e dolgokról és a helyes lelkiismeret szabályai szerint ehhez tartsák magukat; hogy pedig a kevésbé helyes ösztönzéseknek ellen tudjanak állni, és egyértelműen a jót részesítsék előnyben, törekedjenek megfelelő forrásokból merítve helyes lelkiismereti tájékozottságra és beállítottságra szert tenni.

(A fiatalok és a szülők kötelezettségei)

10. A befogadók, elsősorban a fiatalok, iparkodjanak megszokni, hogy mértéktartóan és fegyelmezetten használják ezeket az eszközöket; törekedjenek arra is, hogy a látott, hallott, olvasott dolgokat egyre mélyebben megértsék; a nevelőkkel vagy szakemberekkel beszélgessenek el róluk, és sajátítsák el a helyes kritikát. A szülők pedig emlékezzenek kötelességükre: őrködjenek éberen, hogy a hitre vagy erkölcsre káros látványosságok, sajtótermékek és hasonlók az otthonok küszöbén kívül maradjanak, és ilyesmikkel gyermekeik másutt se találkozzanak.

(Az alkotók és terjesztők kötelezettségei)

11. A tömegtájékoztatási eszközök használatában kiemelkedő erkölcsi felelősség hárul az újságírókra, írókra, színészekre, a színházi és filmrendezőkre, gyártókra, műsorszerkesztőkre, filmkölcsönzőkre, vállalkozókra, eladókra, kritikusokra és mindazokra, akik bármilyen formában részt vesznek a közölt anyag megalkotásában és terjesztésében. Egészen nyilvánvaló, hogy mekkora a felelősségük a mai körülmények között, hiszen információs és ösztönző munkájukkal egyaránt vezethetik az emberiséget jó és rossz irányba.

Feladatuk tehát úgy egyeztetni a gazdasági, politikai és művészeti szempontokat, hogy ezek a közjóval sohase ellenkezzenek; e cél elérése végett jól teszik, ha szakmai szervezetbe tömörülnek, mely -- szükség esetén, külön szerződésbe foglalva az erkölcsi kódex megtartását -- rábírja tagjait arra, hogy munkakörükben tiszteletben tartsák az erkölcsi törvényeket.

Gondoljanak állandóan arra, hogy az olvasók és nézők nagy része fiatalkorú, akiknek igazán szükségük van olyan sajtótermékekre, illetve látványosságokra, melyek tisztességes szórakozást nyújtanak és magasabb érdeklődésre is ösztönöznek. Ügyeljenek arra is, hogy vallásos témákat komoly és tapasztalt személyekre bízzanak, és kellő tisztelettel dolgozzanak föl.

(A tömegtájékoztatási eszközök és a közhatalom)

12. Ebben a témakörben különleges felelősség terheli a polgári hatóságot a közjó alapján, melynek ezek az eszközök is szolgálatára vannak rendelve. A közhatalomra tartozik, hogy a hatáskörének megfelelően megvédje és biztosítsa az információ valódi és jogos szabadságát, melyre a társadalomnak mindenképpen szüksége van haladása érdekében, külön is kiemelve a sajtószabadságot; feladata továbbá a vallás, a kultúra és az igazi művészet pártolása; védelmeznie kell a befogadó közösséget, hogy szabadon élhessen törvényes jogaival. A közhatalom kötelessége az is, hogy támogassa azokat a vállalkozásokat, melyek, jóllehet az ifjúságra igen előnyös hatással volnának, segítsége nélkül nem valósulhatnának meg.

Végül az államhatalom, mely törvényesen őrködik a polgárok jóléte fölött, köteles a törvényhozás és a törvények gondos végrehajtása útján a jogrend megtartásával biztosítani, hogy ezekkel az eszközökkel vissza ne éljenek, és súlyos kár ne érje a közerkölcsöt és a társadalom haladását. Ez az éber gondoskodás a legkevésbé sem nyomja el az egyesek vagy csoportok szabadságát, különösen akkor nem, ha hiányoznak a komoly biztosítékok azok részéről, akik foglalkozásszerűen dolgoznak a tömegtájékoztatási eszközöknél.

Sajátos védelemben kell részesülniök a fiataloknak a nekik ártalmas sajtótermékekkel és látványosságokkal szemben.


Második fejezet

(Az apostolkodás szolgálatában)

13. Az Egyház minden tagja egy szívvel-lélekkel azon legyen, hogy a tömegtájékoztató eszközöket haladéktalanul és semmi fáradságot sem kímélve eredményesen használják föl az apostolkodás legkülönfélébb munkáiban, amint az idők és a körülmények megkívánják, megelőzvén az ártó kezdeményezéseket, főleg azokon a területeken, ahol az erkölcsi és a vallási fejlődés fokozott erőfeszítéseket igényel.

A lelkipásztorok ezért siessenek e területen is eleget tenni feladatuknak, mely általános igehirdetői tisztüknek szerves része; a világi hívek is, akiknek részük van ezen eszközök használatában, törekedjenek tanúságot tenni Krisztusról, főként úgy, hogy ki-ki szakmailag felkészülten és apostoli lelkülettel áll helyt a maga munkaterületén, sőt a maguk részéről közvetlenül is nyújtsanak segítséget az Egyház apostoli tevékenységéhez műszaki, gazdasági, kulturális vagy művészi vonalon.

(Részletes irányelvek a sajtó, a film, a rádió, a tévé és a színház számára)

14. Elsősorban a jó sajtó érdemel támogatást. Az olvasók igazi keresztény szellemben való nevelésére szervezzék meg és támogassák a valóban katolikus sajtót, melyet -- akár közvetlenül az egyházi hatóságtól függ, akár a világi katolikusok irányítás alatt áll -- nyilvánvalóan azzal a szándékkal adnak ki, hogy a közvéleményt a természetjog, a katolikus tanítás és erkölcsi törvény szerint alakítsa, erősítse és fejlessze, s az Egyház életét érintő eseményeket közölje és helyesen értelmezze. Figyelmeztetni kell a híveket arra, hogy önmaguk és minden esemény katolikus megítélése szempontjából mennyire fontos a katolikus sajtó olvasása és terjesztése.

Főleg az ifjúság számára készített, tisztességes szellemi felüdülést nyújtó, igazi kultúrát és művészetet terjesztő filmek gyártását és forgalmazását minden eszközzel támogatni és védeni kell. Ez elsősorban azt jelenti, hogy a lelkiismeretes filmgyártókat és forgalmazókat pénzügyeikben és vállalkozásaikban segítik, összefogják őket, a jó filmeket elismerő kritikával és díjakkal jutalmazzák, a katolikus jellegű vagy más tisztességes filmszínházakat pártolják és szervezetekbe fogják össze.

Ugyancsak hathatós támogatásban részesüljenek a jó szellemű rádiós és televíziós adások, különösen azok, melyek a családok szempontjából értékesek. Sürgessék, hogy legyenek katolikus adások, hogy ezek bekapcsolják a hallgatókat és nézőket az Egyház életébe, s lelküket vallásos igazságokkal itassák át. Ahol szükséges, jól megfontoltan létesítsenek katolikus adóállomásokat, de gondoskodjanak arról, hogy adásaik színvonalasak és hatásosak legyenek.

Emellett gondot kell fordítani arra, hogy a nemes és ősi színművészet, mely a tömegtájékoztatási eszközök útján is széles körben terjed, növelje a nézők emberi és erkölcsi műveltségét.

(Szakemberek képzése egyháziakból és világi hívőkből)

15. A fentebb kifejezett kívánalmak megvalósulásáért haladéktalanul ki kell képezni papokat, szerzeteseket és világi hívőket, hogy megfelelő szakértelemmel dolgozzanak ezen eszközökkel az apostoli célokért.

Elsősorban világiakat kell művészi, elméleti és erkölcsi képzésben részesíteni. Ezért növelni kell az olyan iskolák, egyetemi karok és intézmények számát, ahol újságírók, forgatókönyvírók, rádiós és televíziós szakemberek és mások teljesértékű, egyben keresztény szellemű kiképzést nyerhetnek, különös tekintettel az Egyház szociális tanítására. A színészeket is úgy kell kiképezni és segíteni, hogy művészetükkel a társadalom javát szolgálják. Végül gondosan föl kell készíteni az irodalom-, film-, rádió-, televízió- és más kritikusokat, hogy mindegyikük magas fokon értse szakmáját, és olyan ítéleteket tudjanak alkotni, melyekben az erkölcsi meggondolás a maga súlyával szerepel.

(A közösség nevelése)

16. Mivel a különböző korú és műveltségű befogadókhoz eljutó tömegtájékoztatási eszközök helyes használata a befogadók jó elméleti és gyakorlati képzését teszi szükségessé, az ilyen kezdeményezéseket -- főként, ha fiatalabbaknak szólnak -- a katolikus iskolák minden szintjén, a papnevelő intézetekben és a hívek apostoli szervezeteiben karolják föl és sokasítsák meg, érvényesítve bennük a keresztény erkölcs alapelveit. Annak érdekében, hogy mindez minél hamarabb megvalósulhasson, az ide vonatkozó katolikus tanítás, fegyelem és értelmezés a katekézisben is jelenjék meg.

(Értékes vállalkozások támogatása)

17. Szégyenletes volna, ha az Egyház gyermekei közönyösen néznék, miként köti gúzsba és akadályozza az üdvösség tanítását a sok gyakorlati nehézség vagy az anyagiak hiánya, bár köztudott, hogy ezek az eszközök valóban nagy összegeket igényelnek. Ezért e Szent Zsinat emlékezteti a híveket, hogy kötelességük fönntartani és támogatni a katolikus újságokat, folyóiratokat, filmvállalkozásokat, rádió- és televízió-állomásokat és közvetítéseket, hiszen ezeknek az a célja, hogy terjesszék és megvédjék az igazságot és a társadalom keresztény szellemű neveléséhez hozzájáruljanak. A Zsinat továbbá nagy nyomatékkal fölkéri a gazdasági életben és a technika világában nagy tekintélynek örvendő szerveket és személyeket, hogy anyagi támogatással és tapasztalataikkal szívesen és nagylelkűen segítsék a valódi műveltséget és az apostoli célkitűzést szolgáló tömegtájékoztatási eszközöket.

(A tömegtájékoztatási világnap)

18. Annak érdekében, hogy az Egyház sokféle apostolkodása a tömegtájékoztató eszközökkel kapcsolatban hatásosabb lehessen, a földkerekség minden egyházmegyéjében határozzanak meg a püspökök belátása szerint évenként egy napot, melyen fölhívják a hívek figyelmét az ezekkel az eszközökkel kapcsolatos kötelezettségeikre; kérjék őket, hogy ezért az ügyért imádkozzanak és adakozzanak, a gyűjtött összegeket pedig fordítsák lelkiismeretesen az ilyen irányú egyházi intézmények és vállalkozások fönntartására és fejlesztésére, a világkatolicizmus szükségleteit szem előtt tartva.

(Szentszéki bizottság)

19. A pápának mint legfőbb pásztornak külön szentszéki hivatal álljon rendelkezésére a tömegtájékoztatási eszközökkel kapcsolatos teendőiben.[1]

(A megyéspüspökök feladatai)

20. Saját egyházmegyéjében a püspök feladata, hogy figyelemmel kísérje és támogassa az ilyen műveket és vállalkozásokat. Ha pedig ezek a szervezett apostolkodás keretébe tartoznak, még ha exempt szerzetesek vezetése alatt állnának is, neki kell irányítani azokat.

(Országos bizottságok)

21. Mivel pedig egy egész országot magába foglaló apostolkodáshoz a tervek és az erők egysége kívánatos, ez a Szent Zsinat elhatározza és elrendeli, hogy országonként létesítsenek hivatalt a sajtó, a film, a rádió és televízió ügyeinek intézésére, és ezt minden módon támogassák. Az országos hivatalok legfőbb feladata a hívek lelkiismeretének helyes irányítása ezen eszközök használatában, s a katolikus kezdeményezések bátorítása és összehangolása.

Országonként egy püspöki bizottság vagy egy megbízott püspök irányítsa e hivatalokat; s bennük világi hívők is kapjanak helyet, olyanok, akik jól ismerik a katolikus tanítást és ugyanakkor szakemberek.

(Nemzetközi katolikus bizottság)

22. Mivel a tömegtájékoztatási eszközök hatása túlterjed a nemzeti határokon, és az egyéneket mintegy az egész emberiség polgáraivá teszi, az országokon belüli kezdeményezéseket nemzetközi szinten is össze kell hangolni. A 21. pontban említett országos hivatalok tehát elevenen működjenek együtt a maguk megfelelő nemzetközi katolikus szervezetével. Ezeket a nemzetközi katolikus szervezeteket egyedül a Szentszék hagyhatja jóvá és tőle függnek.

(Lelkipásztori eligazítás)

23. E Szent Zsinat tömegtájékoztatási eszközökre vonatkozó elveinek és szabályainak megvalósítása érdekében a Zsinat kifejezett megbízására a Szentszék a 19. pontban említett hivatala különböző nemzetekből való szakértők segítségével adjon ki Lelkipásztori utasítást.

(A Zsinat szava minden jó szándékú emberhez)

24. Végül a Szent Zsinat bízik abban, hogy ennek a határozatnak elveit és utasításait szívesen fogadja és valóra is váltja az Egyház minden tagja, akik így ezen eszközök használatával is nemcsak kárt nem szenvednek, hanem mint a föld sója ízt adnak a földnek, s mint a világ világossága, megvilágítják a világot. Ezen túlmenően a Szent Zsinat meghív minden jó szándékú embert, főként a tömegtájékoztatási eszközök irányítóit, hogy ezen eszközöket egyedül az emberiség javára fordítsák, mert az egész világ jövője egyre inkább a helyes használatuktól függ. Így tehát miként a művészetek régi emlékei, úgy ezek az új találmányok is az Úr nevét dicsőítsék az Apostol szavai szerint "Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké" (Zsid 13,8).

Mindazt, amit e dekrétum egészében és részleteiben tartalmaz, helyeselték az Atyák. Mi pedig mindezt a Krisztustól kapott apostoli hatalmunkkal a tisztelendő atyákkal együtt a Szentlélekben jóváhagyjuk, kötelezőként kimondjuk, tekintélyünkkel megerősítjük, és amit a Zsinat alkotott, Isten dicsőségére közzétenni elrendeljük.

Rómában, Szent Péternél, 1963. december 4-én.
Én PÁL, a katolikus Egyház püspöke

Következnek a zsinati atyák aláírásai


JEGYZETEK

[1] A zsinati atyák szívesen látják a sajtó-, színház- és filmügyek titkárságára vonatkozó javaslatot, és a maguk részéről is tisztelettel kérik a szentatyát, hogy e hivatal hatáskörét terjessze ki a tömegkommunikációs eszközök mindegyikére, a sajtót sem véve ki; munkatársait pedig a különféle nemzetek szakembereiből toborozzák, a világiak köréből is.

 

Traduzione non ufficiale a cura della Conferenza Episcopale Ungherese

  

top